• Galéria
• Videók
• Események
• KárpátKVÍZ
• Fórum
• Telefonkönyv
• Receptek
• Hasznos
• Hírlevél
• Top
• Szállásadóknak
• RSS

Túra a Nárciszok Völgyéhez

Sokan felvetették, hogy szeretnék megnézni a Nárciszok Völgyét, de nem tudják merre található. Ebben szeretnénk most segíteni! Ehhez a kiindulópontunk, mint mindig most is Beregszász. Innen indulunk Kárpátalja felfedezésére. Igaz most "csak" Husztig utazunk, ahol többek között megnézhetjük a huszti várromot és a most felújított református templomot is, valamit Huszt mellett található a Nárciszok Völgye.  A keskenylevelű nárcisz nem csak azért érdemelte ki a létező legszigorúbb védelmet, mert csodálatos látvány a több hektáros teljes virágzásban pompázó nárciszmező, hanem azért is, mert Kárpátalja és egész Európa flórájának egy olyan képviselőjéről van szó, amely a jégkorszakból felejtkezett itt, és csak itt, reliktum növénynek számít.

Utunk egy részét már megismerhettük, de ismétlés a tudás anyja.

Útvonal: Beregszász – Nagybakta - Gecse - Csoma - Nagymuzsaly – Borzsova - Mezővári - Bene - Kovászó - Csetfalva - Tiszaújlak - Nagyszőlős - Huszt - Nárciszok Völgye.

Beregszásztól délkelet felé vesszük az irányt. Bal kéz felől mindenütt enyhén emelkedő domboldalakat látunk: része ez annak az egészen Kovászó községig tartó több mint 40 km hosszú hegyláncnak, melyen egykoron a beregszászi borvidék gondosan művelt szőlőültetvényei húzódtak.

Még alig tettünk meg pár kilométert, a nagybaktai elágazásnál máris érdemes a főútról letérni és jobbra fordulni. A községen áthaladva érintjük azt a parkerdőt, amelyet még a múlt század elején telepítettek az akkori gazdatisztképző létrehozói. Mára az arborétum ritkaságszámba menő növényeinek egy része elpusztult. Ám rövid sétára most is alkalmas a hely. Különösen szép látványt nyújt a kastélyépület, előtte az évszázados jegenyével.

A nagybaktai református templom a hollandiai és a kárpátaljai protestáns gyülekezetek hathatós támogatásával épült az ezerkilencszázkilencvenes évek végén. Szinte ezzel egyidőben avatták fel templomukat a helyi görög katolikus hívek is.

Gecse és Nagybakta határában található a Szépasszony dombja, amelyhez szerelmi hármas tragédiával végződő középkori legenda, népi rege, illetve verses história fűződik.

Gecsében a XIX. század elején klasszicista stílusban épült református templomtól nem messze található az ugyancsak ezen stílusjegyeket magán viselő Kajdy-kúria. Az épület előtt látható a Kajdy család címere: sólyommal és szarvassal. A kúriától nem messze találjuk a helybeliek által „kriptának” nevezett omladozó építményt. A legenda szerint a sírhelyet alagút köti össze az egykor a Vári község mellett álló földvárral.

A helybéliek 1998 őszén a temetőkertben feliratos emlékművet állítottak a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak.

A község görög katolikus temploma vályogból épült. A homlokzata árkádos kivitelezésű. Tornyát négyszögletű süveg fedi.

Gecse hagyományőrző község. A lekvárfőzés, a népes disznótorok, a rongyszőnyegkészítés – mind-mind jellemző errefelé. Megőrződtek és átöröklődtek a régi hagyományos szokások.

Mezőgecsén át a szomszédos Tiszacsomára vezet az utunk. Határában a múlt század nyolcvanas éveiben egy orosz régész, Viktor Bobkov munkatársaival hozzákezdett az itteni honfoglaláskori temető feltárásához. A munkába hamarosan bekapcsolódtak  magyarországi régészek is. Mára közel száz sírt tártak fel. A helyszínen a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kezdeményezésére 1993-ban honfoglalási emlékparkot létesítettek.

E rövid, 5-6 km-es kitérő után forduljunk meg, és menjünk vissza a nagybaktai útelágazáshoz, s folytassuk utunkat Nagymuzsaly felé. Balra az ide nyúló beregszászi Nagyhegyen láthatjuk a muzsalyi aranybánya épületeit. Az aranybánya a múlt század 90-es éveiben kezdte meg működését, a környékbeliek tiltakozása ellenére.

A falu központjához közeledve lassítsunk: fenn a dombon a lakóépületek közül kiemelkedik a község fehérre meszelt református temploma. Messziről úgy tűnik: kis ékszerdoboz.

Alighogy elhagyjuk Nagymuzsalyt, a perlitbányába vezető ipari vágányon áthaladva Borzsova határába jutunk. A település első házai az Ungvár – Aknaszlatina vasútvonal túloldalán találhatók. A rendezettségére, tiszta virágos udvaraira méltán büszke település a főúttól egy kilométerre kezdődik. Telkeinek jelentős része a halban ma is gazdag holt Borzsára nyúlik le. Igen sok kellemes horgászhely található itt.

A falu központjában áll a gótikus és klasszicista stílusjegyeket egyaránt magán viselő református templom. Legutóbb 2004-ben újították fel magyarországi közalapítványok hathatós támogatásával. Ekkor a bádogtetőt régi típusú cseréptetőre cserélték.

A borzsovaiak máig büszkék arra, hogy a Thököly-szabadságharc idején, 1861 decemberében a fejedelem udvara Váriban, Borzsován és Muzsalyban volt elszállásolva. Számon tartják az itteniek azt is, hogy a tiszabecsi ütközet előtt Rákóczi éppen a Borzsa folyót használta fel csapatainak védelméül, s az ütközet előtti éjszakát itt töltötte.

A Borzsa folyóval szinte párhuzamosan futó országúton délnyugat felé haladva Borzsovától mintegy ötpercnyi autózás során érjük el Mezővárit, mely nevét egykor híres erődítményéről, a Borsova földvárról kapta.

Mezővári a beregszászi járás egyik legrégibb, gazdag történelmi múlttal rendelkező községe. Anonymus szerint a honfoglaló magyarok 889-ben foglalták el a közelében fekvő Borsova várát, védőit rabságba vetették, termékeny földjét birtokukba vették. A település az Árpád-korban a hajdani Borsova vármegye és a hasonló nevű esperesség központja volt...

Vári különösen nagy és kiemelkedő szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában. 1703. május 21-én Esze Tamás ennek a falunak a főterén bontotta ki a fejedelem és a kuruc felkelés zászlaját. A mezővári református templom tornyáról azt mesélik a helybéliek, hogy az a hajdani vár őrtornya. Igen értékes a templom több mint négyszáz éves toronyórája, melyet műemlékké nyilvánítottak.

1989 novemberében a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak kopjafát állítottak a helyi temetőben, majd 1992. március 15-én a község központjában emlékművet avattak. A település lakói közül többen foglalkoznak falusi vendégfogadással.

Utunk a szőlejéről és borairól méltán híres Benén keresztül át vezet. A szőlő a mi kenyerünk, tartja az itteni mondás. A település lakói közül több mint tíz család foglalkozik falusi vendégfogadással. A télen érkező magyarországi vendégeket disznótoros vacsorával várják. Az esti programokban borkóstolás is szerepel.

A benei református templom a község déli oldalán, a Borzsa folyó és az országút között áll és a XIV. század második felében épült. 1595-ben már virágzó egyházközösség működött itt, amely rövidesen iskolát nyitott a faluban. Három évvel ezelőtt a benei református egyházközösség elnyerte a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma pályázatát, s hozzáláthatott a templom teljes felújításához. A bádogtetőt zsindelyre cserélték, s megújult a torony is. Négyfiatornyassá vált, akárcsak a közeli csetfalvai. Az 1999-es és a 2001-es árvíz során a templom fundamentumában is komoly károk keletkeztek. A felújításkor elvégezték annak szigetelését is.

Benét elhagyva ezúttal nem megyünk át a Borzsa hídon, hanem a folyó mentén elindulunk Kovászó felé. Kovászó egyike azon kevés számú beregvidéki településeknek, ahol a lakosság zöme ukrán-ruszin nemzetiségű. Ám itt szinte mindenki tud magyarul, s a helybeliek általában szívesen útbaigazítják az idegent. A benei letérőtől mintegy két kilométerre kezdődik a falu. Bő kétszáz méteren a főutcának csak a hegy felőli oldalán találunk lakóházakat. Jobb kéz felől nemsokára feltűnik az iskola többszintes épülete, a mögötte levő dombon láthatjuk a kovászói várromot, amelyet az iskola felől gyalogosan közelítünk meg.

A várrom Kovászó közelében Nagybereg és Bene közt a Borzsa folyó jobb partján emelkedő sziklás magaslaton áll. A várat a XIII. században építették. 1564-ben a várat lerombolták és soha nem építették újra, azóta a romokat repkény futotta be. Északon, a Borzsa folyó felől meredek sziklafal határolja a várromot, nyugat felől sziklás talajba vágott árok. A várrom a beregszászi járás egyedülálló történelmi emléke, különösen nyáron érdemes felkeresni és bebarangolni romjait. A romvár szomszédságában áll a Pogány-kastély. A kovászói várból, illetve a mellette levő Pogány-kastély környékéről nagyszerű kilátás nyílik a vidékre.

A település lakói közül az utóbbi időben többen foglalkoznak falusi turizmussal. Vezetőjük Turányi Irén kitűnően beszéli a magyar nyelvet. Ha gyakorolni akarjuk a ruszin nyelvet, erre itt a kitűnő alkalom.

Visszatérve a főútra, továbbhaladunk Csetfalva felé. Csetfalván megtekinthetjük a csetfalvai református templomot.

Tiszaújlakon a főúton haladunk Nagyszőlős irányába. Vigyázzunk, mert a település központjában az út balra kanyarodik, s úgy tűnhet, mintha az volna a mellékút. Ha mégis eltévesztettük ezt a kanyart, s egyenesen mentünk tovább, akkor 3 km megtétele után elérjük a Tiszán átível ő hidat, s azon túl már meg látjuk a turul madaras emlékművet. Jobbra találjuk a Tiszaújlak-Tiszabecs nemzetközi határátkelőt.

Újlak központjától mintegy 25 percnyi autózás után érjük el az egykori Ugocsa megyeszékhelyt, Nagyszőlőst. Ha időnk engedi itt megtekinthetjük a nagyszőlősi Perényi-kastélyt, a nagyszőlősi római katolikus templomot és Ferences-rendi kolostort, valamint a nagyszőlősi ugocsa várat is. Mindegyik helyszín bejárása hosszabb időt vesz igénybe, így válasszunk ki közülük egyet-kettőt, s a többiekre egy másik alkalommal kerítsünk sort.

Nagyszőlős központját elhagyva vigyázzunk, mert a városhatár nagy kiterjedésű, s ezzel a rend őrei számolnak. A jóhiszemű, kevésbé tájékozott autós azt hinné, hogy már rég elhagyta a városhatárt, erősebben beletapos a gázba, hisz az út mentén többnyire szőlőtáblákat, egy-két épületet, nyaralót lát.

A sebességhatár túllépését a rend őrei itt is büntetik.

Gyönyörű bükk és tölgyerdők között kanyarog és fokozatosan emelkedik az út. A Nagykopány (Felsőveresmart) előtti pihenőhelynél érdemes nekünk is megállnunk, hisz páratlan kilátásban lesz részünk. Alattunk nagy kiterjedésű völgy terül el, s alant megcsendesülve kanyarog a Tisza élénk ezüst szalagja. A szemben fekvő hegyek – az Avas hegység északi nyúlványai - Máramarost választják el Szatmártól. Ott találjuk egy "hajdani hatalmas sasfészek" romjait, a Nyalábvárat, vagy másképpen a királyházi várat. Ha észak-kelet felé fordulunk, kitárulkozik előttünk a Máramarosi-medence. Felsőveresmart határától nyílegyenes az út Huszt felé.

Miután átkeltünk a Nagyágon átívelő új közúti hídon, Huszt előtt térjünk balra a várost elkerülő útra. (A kereszteződésnél gyakran rendőrök ellenőrzik a forgalmat.) Rövid kocsikázás után egy körforgalomhoz érünk (A kereszteződésnél gyakran rendőrök ellenőrzik a forgalmat.). Figyeljük a táblákat! Nekünk egyenesen kell tovább kocsikázni.

Ha balra térnénk, hamarosan megérkeznénk Izára, a fűzfavesszőből fonott kosarak, bútorok hazájába. Hétköznap majdnem minden ház előtt fonott kosarakat, edényeket árulnak, de ünnepnapon, vagy vasárnap semmi sem utal erre a tevékenységükre, esetleg a falu előtt lévő falutáblán lévő kőkosár.

Mint már említettem, nekünk egyenesen kell folytatni utunkat, egészen a Nárciszok Völgyét (Dolina Nárcisziv) jelzőtábláig. Itt térjünk le balra. Rövid autózás után megérkezünk egy kisebb településhez. Nem sokkal ezután egy sorompó állja utunkat, mely a természetvédelmi terület kezdetét jelzi. S természetesen azt, hogy fizetni kell!

Ha kocsival szándékozunk tovább menni, akkor 15 hrivnyával leszünk szegényebbek gépkocsinként. Ha gyalogosan folytatjuk utunkat, akkor 2 hrivnyánk bánja személyenként.

Én ajánlom a gyaloglást, elvégre nincs messze, s kirándulni jöttünk!

Rövid séta után elénk tárul a Nárciszok Völgye!