Szvidoveci természetvédelmi terület
Beregszásztól keletre, a várostól alig négy kilométernyi távolságra fekszik a jelenleg 930 lelket számláló község. 1952-ben a szovjethatalom ideje alatt megszüntették közigazgatását és Nagybereghez csatolták. 2001 júniusától a település ismét önálló. Az itt lakók 90%-a magyar, a többi ukrán. A falut zömében reformátusok lakják, a helyi baptista gyülekezetnek mintegy 30 tagja van.
Az Árpád-kori település festői helyen fekszik. Innét keletre és délre a beregszászi Nagyhegy nyúlványai, nyugati irányba a Hágcsó, a Sárok, valamint az Ardai hegy lankás dombjai láthatók. A vad északi szelektől a települést a kígyósi "hegy" védi.
Kígyós eleinte királyi birtokot képezett, később a Beregszászon alapított kolostoroknak adományoztatott. Templomát 1332-37 előtt alapították. Az épület megőrizte középkori jellegét, s az ötszáz éves középkori freskórészleteket. A népi hiedelem a templom alapítását az itt remetéskedő Salamon királynak tulajdonítja. Főbirtokosa az 1800-as évek közepén a gróf Károlyi család, nevezetesebb birtokos lakosai pedig: Csok, Gróf, Bakos, Balog, Bara, Fábián, Kaszonyi, Mester, Sass, Szarka, Vég és Kacz Kálmán örökösei. (Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monográfiája, 1881-82.)
A község egykori földbirtokos családjára, a Károlyiakra már csak a legöregebbjei emlékeznek néhányan. Sokkal elevenebben él a köztudatban az egykori szőlőbirtokosok - például Fekésházy István - neve. Nem véletlen, hisz a múlt század húszas-harmincas éveiben sok falubeli a beregszászi szőlőhegyen kereste meg a mindennapi betevőt. Többségében ma is a tőzsgyökeres kígyósi famíliák leszármazottai élnek a faluban. Ma a legnépesebb két család a Sassoké és a Tompáké. Jelenleg a 17 tagot számláló képviselőtestület négy tagjának a vezetékneve Tompa. Több águk is van. Emellett az 1765-től vezetett egyházi anyakönyvben a Csok, a Vass, a Szarka, az Illyés, a Bocskai név fordul elő a leggyakrabban.
Kígyós lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 895 fő, ebből 781 magyar nemzetiségűnek vallja magát.
Beregszász közelsége mindig is meghatározta a község lakóinak életét. A szovjet érában a munkaképes lakosság zöme nem a helyi mezőgazdasági nagyüzemben, hanem Beregszászon dolgozott. Bár az ország függetlenné válása utáni gazdasági válság miatt a Vérke-parti városban igen sok munkahely megszűnt, a kígyósiak egy részének továbbra is sikerült megtartania munkahelyét.
A földreform nyújtotta lehetőségeket Bereg-vidék lakói közül talán itt használták ki a legjobban. A környéken sehol sem alapítottak annyi farmergazdaságot (szám szerint 19-et), mint itt. A kígyósi farmerek zöldséget (fóliást is), burgonyát, szemes terményt, napraforgót termesztenek. A helységben található 350 magángazdaság mindegyikére átlagosan fél hektárnyi szántó jut.
A kígyósi tehéntartó gazdák a tejet és más tejtermékeket hagyományosan (immár több mint száz esztendeje) Beregszászon értékesítik. Itt működik a Propolisz kisvállalat, mely mézet termel és csomagol, illetve makarónit, levestésztát gyárt. A község határában épült fel évtizedekkel ezelőtt a Kárpátalja Baromfiüzem helyi egysége. Ennek egy részét jelenleg a helyi vállalkozók bérlik és használják baromfitenyésztésre.
A településen négy magánkézen lévő vegyesboltban szolgálják ki az oda betérő vásárlókat.
Felcserközpont, könyvtár (6 ezres könyvállomány) áll a helyi lakosság rendelkezésére. Postáját ez év augusztusában adták át. A településre - több éves vajúdás után - végre elért a földgáz, mostanra mintegy 100 otthonban használják ezt az energiát.
A kígyósiak őrzik földműves eleink számos szokását, ápolják hagyományaikat. A beregi szőtteseket itt is számos helyen készítik.
Kígyós nem csupán farmernagyhatalom. A település eddig hét olyan asszonnyal dicsekedhet, akik munkásságuk, munkájuk elismeréseképpen elnyerték a népművészet mestere címet. Munkáikkal számos kiállításon szerepeltek, s szőtteseik pl. Beregszászon a Bereg Könyvesboltban meg is vásárolhatók.
Régi hagyománya van a rongypokróc-szövésnek. Téli estéken mintegy ötven házban csattog az esztováta.
A helybéli szőlősgazdák két évvel ezelőtt megalakították a Kígyósi Hegyközséget. Az összefogás már eddig is számos eredményt hozott.
Beregvidéken, de talán Kárpátalján sincs még egy olyan nagyobb kiterjedésű, példásan rendben tartott szőlőtábla, mint a Visszatekintő-dűlőben található 21 hektáros ültetvény. Az itteni borászok számos érmet nyertek az évente sorra kerülő Beregszászi Borfesztiválon. A Tompa, a Sass, a Nagy pince állandó szállítója a helyi borokat bemutató Beregvidéki Borháznak.
Kígyós önkormányzata jó kapcsolatokat ápol a magyarországi Monokkal. Ezt szeretnék testvértelepülési kapcsolattá felfejleszteni. A református gyülekezet a tiszarádi reformátusokkal ápol testvérgyülekezeti kapcsolatot.
Elsőként természetesen középkori templomát említjük, amelyet 1332-37 előtt alapítottak. Az épület megőrizte középkori jellegét, s az ötszáz éves középkori freskórészleteket. A népi hiedelem a templom alapítását az itt remetéskedő Salamon királynak tulajdonítja.
A helység déli szélén az erdőnél egy kis lapályos mező terjed, mely Királytáborának neveznek, valószínűleg II. Andrásnak e megyében való táborozása emlékéül.
1990 novemberében a KMKSZ a falusi temetőben emlékművet állított a II. világháborúban elesettek és a sztálinizmus áldozatainak emlékére.
|
Járás: Beregszászi járás Irányítószám: 90243 Település típusa: Község Lakosság: 895 Hívószám: +380/31-41 Cím: 90242 Beregszászi járás, Kígyós, Fő u. Telefonszám: +(3803141)-63-216 |