• Galéria
• Videók
• Események
• KárpátKVÍZ
• Fórum
• Telefonkönyv
• Receptek
• Hasznos
• Hírlevél
• Top
• Szállásadóknak
• RSS

Kisszelmenc (Szolonci)

Földrajzi elhelyezkedés

Kisszelmencet immáron több mint egy fél évszázada kettézárt faluként emlegetik. A második világháború végén ugyanis az ekkor meghúzott szovjet-csehszlovák határ kettészelte a falut. A kis település Ungvártól 18 km-re délnyugatra található. A világközvélemény Zeley Miklós 2002-ben Kettézárt falu címen megjelent könyve alapján ismerte meg a település lakóinak szívszorítóan szomorú sorsát.

A különböző nemzetközi szervezetek támogatása nyomán mind az ukrán, mind a szlovák kormánynál sikerült elérni, hogy itt határátkelőt nyissanak. 

Szomszédos települések: innét 2 km-re északkeletre fekszik a település társközsége, Palágykomoróc. Közvetlenül a határ túloldalán, immáron a szlovák oldalon, Nagyszelmenc.

Történelem

Nevének első említése 1332-ből való, ám ekkor még nem tekinthető igazi településnek: majd csak a középkorban alakul faluvá. Többnyire egytelkes nemesek lakják, akik hadi szolgálataik ellenére mentesülnek az adófizetés terhe alól. 1566-ban a Tokaj alól visszavonuló tatár seregek a helységet felégetik, lakóinak egy részét elhurcolják. 1719-ben az egyik okmányban Kis-Szelmencznek írják. Ekkortájt bírnak itt részekkel a Gyulayak, a Csathók, a Balassák. Ez utóbbiaknak a XIX. században nagy majorságuk volt itt.

A második világháború harcterein 9 kisszelmenci férfi pusztult el. 1944 őszén 21 férfit hurcoltak el a sztálinisták, közülük 19-en odahaltak.

Jelene

Kisszelmenc lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 200 fő, ebből 185 magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Az itt élők 90%-a magyar, kétharmada római katolikus, a többiek reformátusok és görög katolikusok.

A szovjet érában a kisszelmenci földművesek a palágykomoróci és a gálocsi sorstársaikkal közös gazdaságban tevékenykedtek. A férfiak egy része az ingázást választva szülőfaluja és Ungvár ipar- és szolgáltató vállalatainál helyezkedett el. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején számos tősgyökeres család költözött el az elzárt faluból. Házaikat szláv ajkú lakosság vásárolta meg. A kolhoz felszámolása után a helybéliek között egy hektárjával felosztották a földet, ez teremtette meg a frissen létrejött családi gazdaságok alapját. Az itteni gazdák főként kalászos növények és burgonya termesztésével foglalkoznak, jószágot tartanak.

A munkaképes lakosság egy része az utóbbi években ismét Ungvár iparvállalatainál helyezkedett el, néhányan Magyarországon vállaltak kőműves munkát. Az aprócska faluban élelmiszerüzlet, kávézó található. Nemrég tervbe vették egy faluház építését, ahol az orvosi rendelő, a könyvtár, a postafiók is helyet kapna. Az itteniek nagyon bíznak abban, hogy a határátkelő megnyitásával megszűnik sok évtizedes elzártságuk, mindenki abban bízik, hogy a növekvő forgalom megköveteli a meglévő szegényes infrastruktúra fejlesztését. Az első lépések ezen a téren már megtörténtek: elvégezték a faluban a földgáz bevezetését, nemrég megjavították az Ungvártól ide vezető utat. A megyeszékhely és a csonkatelepülés között rendszeres autóbuszjárat van. 

Emlékhelyek, nevezetességek

Római katolikus temploma a múlt század elején épült. A helyi közösség 1992 tavaszán a temetőkertben emlékművet állított a második világháborúban odahaltaknak, valamint a sztálini önkény helyi áldozatainak.

2003 októberében a határ innenső ukrán és a határ túlsó, szlovák oldalán egy-egy fél székelykapu felállítására került sor. Szimbolizálva ezzel a két településrész összetartozását, s éltetve a helybéliekben azt a reményt, hogy elhárul az akadálya annak, hogy a két község – Kis- és Nagyszelmenc - lakóinak kapcsolattartása zavartalan legyen.

Kikapcsolódás, pihenés

A kisszelmenciek, akárcsak a társközség, Palágykomoróc lakói a nyári hétvégeken a Sziriny-tó, illetve a homokbánya partján keresnek felüdülést. A horgászok – a gazdag zsákmány reményében előszeretettel keresik fel a Latorca közeli holtágát.

A felújított úthálózatnak köszönhetően Ungvár gépkocsival bő negyedóra alatt elérhető, a Csap-Záhony határátkelőhöz Palágykomorócon és Szürtén keresztül ugyanennyi ideig tart az út.

Adatlap