Homok a megyei székvárostól 7 km-re délnyugatra, az Ungvár-Csap országút mentén terül el. Társközségei: Minaj, Koncháza, Ketergény. A településnek vasútállomása van.
Késő Árpád-kori település. Nevét a krónikák először 1288-ban említik. Ekkor a Baksa nemzetség birtoka, 1367-ben már a Homoky család tulajdona. Később (1479-ben) királyi adományból a Huszti családé lett. Ez idő tájt az Odvariak is bírnak itt részekkel, majd a későbbiek során több nemes család is szerez itt birtokot (a Somodyak, a Korláthok, a Bácskaiak, a Zalaiak, az Ilosvayak, stb.). A XVI-XVIII. század folyamán az állandó hadiállapot szülte veszélyek miatt birtokosai gyakran változnak. Egy 1552-ből származó feljegyzés szerint a települést teljesen felégették. 1599-ben 19 házból áll, ugyanennyi családdal. 1830-ban 60 lakóházat számlál, és már 368-an lakják. Az írások megemlítik: ekkor már áll római katolikus temploma. 1940-ben a község lakóinak száma 630 fő. Ekkor már zsinagógája is van.
Homok lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 1 179 fő, ebből 430 magyar nemzetiségűnek vallja magát.
Az itteni földművesek a szovjet érában a tarnóci székhelyű Gorkij Kolhozban dolgoztak. A munkaképes lakosság jelentős része már ebben az időben is Ungvár ipar- és szolgáltató vállalatainál helyezkedett el.
Az Ukrajna függetlenné válásával egyidőben jelentkező gazdasági válság következtében sok helybélinek szűnt meg a városi munkahelye, az itteniek közül ekkor többen a határ túloldalán – főleg Magyarországon és Szlovákiában - próbáltak szerencsét: nekik többnyire építkezéseken sikerült elhelyezkedniük. Sokan ma is ott dolgoznak.
Időközben az ungvári vállalatok egy részénél is újraindult a termelés, ma ismét sokan ingáznak naponta szülőfalujuk és a városban levő munkahelyük között. Az 1990-es évek közepe óta több munkahely létesült helyben is, a község területén három üzemanyagtöltő-állomást nyitottak, a kezelőszemélyzet javarészt az itteniek közül került ki.
Bár egyre inkább városiasodik a település, a többség a háztájiban zöldséget, burgonyát termel, a gazdák egy része tejelő jószágot tart, sertést hizlal. Néhány család virágtermesztésre szakosodott. Két évvel ezelőtt a község központjában korszerű szálloda nyílt.
Az utóbbi évtizedben a településen hat vegyesbolt nyílt, ezek közül némelyik kávézóként is működik.
A Homoki Általános Iskolába 110 gyerek jár, az oktatás nyelve magyar. Az épületben kapott helyet az ukrán elemi négy osztálya is.
Klubja 120 férőhelyes, posta, családorvosi rendelő, valamint számos szolgáltatóegység helyben.
Hagyományőrző község. 2003-tól kezdve minden évben – általában szeptember második felében – falunapot tartanak.
Római katolikus templomát még a XV. században emelték, gótikus stílusban, és Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel. A századok során többször átépítették. Az épület mai tornyát 1841-ben kapta. Az itt élő reformátusok a helyi imaházban tartják istentiszteletüket.
A homokiak néhány évvel ezelőtt a temetőkertben emlékművet állítottak a második világháborúban odahalt és a sztálini lágerekben elpusztult falubelijeiknek.
A településről kiindulva negyedórás autózás után mind az Ung, mind a Latorca elérhető. Gombázni a helybeliek a Koncháza melletti ligeterdőbe járnak. A településről a székváros felé (és vissza) sűrűn indulnak az autóbuszok. Vonattal a megyeszékhely tíz perc alatt elérhető. Homokról könnyen megközelíthetők az Ung és a Latorca között elterülő magyar falvak, felkereshetők az itt található nevezetességek (a palágykomoróci, a gálocsi, a bátfai templomok).
Az idegenek számára sok érdekes látnivalót ígér Ungvár (a vár, a skanzen, a belváros).
Vonattal télen számos síelésre alkalmas hely gyorsan elérhető a településről. A legközelebbi sítelep Nevicke szomszédságában, Ókemencén, a Pliska-hegyen található.
|
Járás: Ungvári járás Irányítószám: 89422 Település típusa: Község Lakosság: 1179 Hívószám: +380/31-2 Telefonszám: +(380312)-72-33-86 |