• Galéria
• Videók
• Események
• KárpátKVÍZ
• Fórum
• Telefonkönyv
• Receptek
• Hasznos
• Hírlevél
• Top
• Szállásadóknak
• RSS

Botfalva (Prikordonne)

Földrajzi elhelyezkedés

Botfalva  Ungvártól 8 km-re délnyugatra az ukrán-szlovák határ mentén terül el. Többségében ma is magyarok lakják. A község Sislóccal együtt közigazgatásilag Ungtarnóchoz tartozik. További szomszédos települések: Palló (2 km), Gálocs (1,5 km).

Történelem

A településről egy 1427-ben kelt adójegyzékben tesznek először említést: ekkor a Daczó és a Drágfy családok birtoka. Később bírnak itt részekkel a Possayak, az Odvaryak, a Kincsyek. A Daczó família leszármazottai a XVI. Századtól kezdődően következetesen Bótfalvinak nevezik magukat. 1555-ben 7 portán mintegy 35 jobbágy él. 1567-ben az összeírást végzők csak 6 jobbágyportát találtak, ami arra utal, hogy az itt élőket a pestis tizedelte meg. 1599-ben 19 házból áll a helység. 1940-ben 512-en éltek itt.

A második világégés során az itteni férfiak közül tizennégyen haltak meg a frontokon. 1944 őszén a sztálinisták 3 személyt vittek el, mindannyian odavesztek.

Jelene

Botfalva lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 579 fő, ebből 379 magyar nemzetiségűnek vallja magát.

A helyi földművesek a szovjet érában – az ungtarnóci, sislóci, őrdarmai stb. – sorstársaikkal együtt a közös határban megalakított Gorkij Kolhozban tevékenykedtek. Az akkoriban eredményesen prosperáló nagyüzem különösen a gyümölcstermesztés és a jószágtartás terén ért el szép eredményeket. Botfalva, akárcsak a szomszédos települések, Ungvár vonzáskörzetébe tartozik, és már a szovjet érában sok volt itt a bejáró dolgozó, akik nap-nap után ingáztak szülőfalujuk és a megyeszékhelyen levő munkahelyük között.

Az itteniek régóta fejlett háztáji gazdasággal rendelkeznek: a megtermelt zöldség, gyümölcs egy részét a város piacain értékesítik. A falusi csorda ma is nagy, a tejtermékek egy része szintén Ungvárra kerül. A botfalviak nehezen élték át a XX. Század utolsó évtizedét. A mély gazdasági válság miatt sokan elveszítették városi munkahelyüket. Hazakerülve ők is gazdálkodásra kényszerültek. A férfiak egy része a határon túl próbált szerencsét: többnyire építőmunkásként tudtak elhelyezkedni. Számosan közülük ma is Magyarországon, Szlovákiában keresik meg a családjuk eltartásához szükséges pénzt. A kolhoz felbomlása után a tagok és a nyugdíjasok között 1,7 hektárjával szétosztották a földet. Ez teremtette meg a későbbi családi gazdaságok alapját.

A botfalvai iskolások a Sislóci Középiskolába járnak. Óvodája szintén közös az ungtarnóciakkal és a sislóciakkal. A településen egy üzlet és egy butik működik. Klubja hatvan férőhelyes.

A településre 2004-ben jutott el a földgáz. Ekkor számos házat átépítettek, komfortosabbá tettek.

Hitélet

A helybeli reformátusok imaházukat nemrég újították fel. A többi felekezet hívei – szép számban élnek itt római és görög katolikusok is – a szomszédos falvak templomait látogatják.

Kikapcsolódás, pihenés

Nyári hétvégeken a botfalviak a közelben kanyargó Ung partján keresnek felüdülést. A folyó egyben a horgászok kedvelt helye is. A horgászok emellett az innét nem túlságosan távolban levő Latorcára, illetve annak valamelyik holt ágára járnak hódolni szenvedélyüknek. A folyó mellett húzódó kisebb ligeterdőben nyáron sok a gomba, a vadon termő gyümölcs.

A község megőrizte falusias jellegét, itt még élnek a régi paraszti szokások (pokrócszövés, lekvár főzés, szüreti bál, falusi disznótorok). A helybéliek szívesen fogadnak vendégeket, akik itt hamisítatlan falusi környezetben tölthetnek néhány napot. A környékbeli nevezetességeken kívül – a bátfai, a palágykomoróci, a gálocsi református templomok – könnyű eljutni Ungvárra, ahol igen sok látnivaló akad: a hangulatos belváros, az ódon vár, a szabadtéri Néprajzi Múzeum, a gazdagon díszített templomok stb.

Télen az innét legközelebb, felvonóval felszerelt síelő és szánkózó hely az Ókemence határában levő Pliska-hegyen található. Ide Botfalváról mintegy 45 perces autózás után érünk el.

Adatlap