• Galéria
• Videók
• Események
• KárpátKVÍZ
• Fórum
• Telefonkönyv
• Receptek
• Hasznos
• Hírlevél
• Top
• Szállásadóknak
• RSS

Taracköz (Tereszva)

Földrajzi elhelyezkedés

Taracköz  az itt még igencsak széles Máramarosi-medencében a Tarac és a Tisza összefolyásánál fekszik. Áthalad rajta az Ungvár-Rahó országút, vasútállomása helyben. A járási székhely Técső, ide 10 km-re van.

Történelem

A krónikák először 1336-ban említik. Ez idő tájt a Balk nemzetség bírja, majd átkerül a szentmihálykörtvélyesi kolostor tulajdonába. Egy ideig királyi birtok majd a Drágffyaké. A máramarosi sóbányák közelségének köszönhetően az elmúlt évszázadokban a taracköziek közül sokan vállalkoztak a só szállítására: vízi úton, tehát tutajokon, illetve szárazföldön, szekéren egyaránt.

Az ártéri gyümölcsösökben megtermelt alma, körte, szilva valamint az aszalt gyümölcs jelentős része szintén vízi úton került a gyümölcsfélékben szegényesebb alföldi vidékekre. A Rákóczi-szabadságharc bukása után több hullámban német telepesek érkeztek a községbe. A XIX. század közepétől kezdődően rohamos fejlődésnek indult a fafeldolgozó ipar. Számos fűrésztelep, valamint kisebb-nagyobb famegmunkáló üzem létesül.

Jelene

A 2001-es népszámlálási adatok szerint Taracköznek 7 554 lakosa van. Lakóinak túlnyomó része ukrán, ruszin nemzetiségű, de élnek itt németek és magyarok is. A népszámlálás során 63 fő vallotta magát magyarnak.

A fafeldolgozó ipar megtartotta vezető szerepét a szovjet érában is. Az itt készült bútorok Szovjetunió-szerte igencsak keresettek voltak. A taracközi fafeldolgozó kombinát fénykorában, a 80-as évek közepén közel 3 000 embernek adott munkát, nem csupán a helybeliéknek, de a környékbeli falvak jelentős részének is megélhetést biztosított. Az egyre inkább városiasodó településen nem a fafeldolgozó kombinát volt az egyetlen olyan üzem, amely nagyobb lélekszámú munkaerőt foglalkoztatott.

Konzervgyárának szintén több száz munkása volt. Mezőgazdasági gépjavító állomására, ahol a különböző traktorok felújítását végezték - Kárpátalja minden részéből hozták a nagyjavításra szoruló vontatókat.

A szovjet érában a településen számos közintézmény épült. Például a bölcsőde-óvodai komplexum, ahol több száz gyerek elhelyezésére nyílt lehetőség. Az épületegyüttes oly nagyra sikeredett, hogy ma már az önkormányzat nem tudja fenntartani.

A múlt század kilencvenes éveinek gazdasági válsága a település iparvállalatait sem kerülte el. Jelentősen csökkent termelési volumenük, dolgozóik nagyobb részét elbocsátották. A munkások közül egyre többen váltották ki útlevelüket, külhonban keresve családjuk számára a megélhetést. A legfontosabb célországok: Csehország, Oroszország, Szlovákia, Magyarország.

A nagy ipari monstrumok újraindítására ma már semmi remény. Gépeik fizikailag elavultak, termékeik minősége pedig nem felel meg a vásárlók mai igényeinek. Az egyetlen járható útnak a jelenlegi helyzetben az tűnik, hogy kisebb famegmunkáló vállalatokat hoznak létre, melyek modern gépekkel vannak felszerelve, s rugalmasabban tudnak reagálni a piac változásaira, jobban alkalmazkodnak a megrendelők igényeihez. Néhány kisebb műhely, cég példája mutatja, hogy van lehetőség a talpon maradásra.

Klub, könyvtár, posta, orvosi rendelő helyben. Az utóbbi tíz esztendőben a nagyközségben több mint egy tucat vegyesbolt nyílt, jó néhány közülük kávézóként is működik.

Hitélet

A szláv lakosság görög katolikus illetve pravoszláv vallású. A görög katolikusok új templomuk felépítéséhez 1994-ben láttak hozzá. Felszentelésére az elmúlt esztendőben került sor. Szórványban élnek itt római katolikusok és reformátusok is. Ők az innét 10 km-re lévő Técsőre járnak templomba.

Emlékhelyek, nevezetességek

1919 novemberében itt helyezték örök nyugalomra Zichy Mihály európai hírű festőművész orosz származású feleségét, Alexandra Jersovát. A sírt Szöllőssy Tibor orvos, helytörténész kutatta fel csaknem hetven esztendővel a temetés után. A sírt a helyi Zichy Mihály Kör tagjai rendbe hozták, gránitkeresztet helyeztek el rajta a következő szöveggel (oroszul és magyarul): Alexandra Jersova, Zichy Mihályné 1919. november 4.

Adatlap