• Galéria
• Videók
• Események
• KárpátKVÍZ
• Fórum
• Telefonkönyv
• Receptek
• Hasznos
• Hírlevél
• Top
• Szállásadóknak
• RSS

Mezővári (Varijevo)

Földrajzi elhelyezkedés

Az egykori mezőváros a Borzsa folyó Tiszába ömlő torkolatánál az ukrán-magyar határ mentén terül el. A járási központ Beregszász 11 km-re van innét, 6 km-re pedig az Ungvár–Munkács–Rahó országút. A legközelebbi vasútállomás öt kilométerre Borzsován található. A Tisza bal partján immáron a magyar oldalon található Tiszakóród és Tiszacsécse.

Történelem

Már a honfoglaló magyarok megtelepedtek itt. A borsovai vár hajdan nagy kiterjedésű erősség lehetett, és innen kapta a község a nevét. A település a XIII. századig nemcsak közigazgatásilag, hanem egyházi szempontból is a környék székhelye volt.

A településnek egyébként már XII. században volt lelkészsége. Az 1241-es tatárjárás után IV. Béla király a helységbe idegeneket telepített be, akik virágzóvá tették. A XIV. században a település a királyszék birtoka, várossá emelték és olyan szabadságjogokkal ruházták fel, amelyekkel csak Buda és más fontosabb királyi városok rendelkeztek. Váriban birtokai voltak a következő családoknak: Korjatovics Tódornak, Brankovics Györgynek, Báthori Istvánnak és leszármazottaiknak. 1514-ben Dózsa György keresztesei és a máramarosi oláh nemesek Ugocsából e környékre átcsapva feldúlták. 1566-ban az átvonuló tatárok 38 telekről hurcolták el a lakosságot, és a települést felégették. 1657-ben a vidékre betört lengyelek pusztították el Várit, mint II. Rákóczi György jószágbirtokát. 1660 szeptemberében pedig a törökök csaptak rá, amikor Nagyvárad bevétele után a Tisza körül kóborolva pusztítottak.

A XVII. században gyakran tartottak Váriban megyei gyűléseket. 1716-ban a Moldván és Erdélyen hazánkba berontott krími tatárok Várit is meglepték, s nemcsak a tömérdek ingóságot, templomi edényeket vittek el, hanem a lakosság egy részét is rabszíjra fűzve elhajtották.

A községnek 450 polgára vett részt az I. világháborúban. 1944 novemberében a sztálinisták 340 férfit hurcoltak el a községből, közülük 169-en odahaltak. A II. világháborúban magyar katonaként 34-en estek el.

A szovjet éra évtizedeiben a váriak túlnyomó része a helyi prosperáló mezőgazdasági nagyüzemben, illetve annak melléküzemágaiban – téglagyár, konzervüzem – dolgoztak. Igen sok embernek adott munkát a több mint 200 hektáron elterülő intenzív gyümölcsös és az itt működő jó hírű virágkertészet.

Jelene

Mezővári lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 3147 fő, ebből 2552 magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A jelenlegi statisztika szerint több család elköltözött, ezért a magyarság létszáma jelentősen csökkent.

Az átlagosan másfél, két hektárral bíró családi gazdaságok – számuk meghaladja az ezret – jelentős termelési potenciállal rendelkeznek. A gazdák főként kalászosok termesztésével, tejelő és hízó jószág tartásával foglalkoznak. A helybeli farmerek – számuk 33 – másfél-öt hektáron gazdálkodnak. Két éve (2005) nagy „divatja lett” az uborkatermesztésnek, így több család kötött szerződést konzervgyárakkal, zöldségfeldolgozókkal, biztosítva a havi jövedelmüket.

A községben az első varroda – olasz pénzből – 2003 tavaszán nyílt, 70 főt, míg a 2006-ban – magyarországi támogatásból létrejött – 50 munkást foglalkoztat. A községben működő asztalosműhely 10 szakmunkásnak biztosít munkalehetőséget, valamint két pékség működik egy a 90-es években épült 10 munkással bír, a 2006-ban nyílt Varga-pékség szintén 10 főnek tud munkát biztosítani.

A munkaképes férfiak túlnyomó része azonban Magyarországon valamint Kijevben keresi kenyerét. Jó hírük van az itteni (kőműves) mesterembereknek, 2006-ban megalakult a Nagy és Máté Építőipari és Kereskedelmi Kft.

A roma lakosság – számuk jelentős, mintegy félezren lehetnek – férfi tagjai a környező településeken kívül az ország belsejében is munkát vállalnak. Főleg az épületek csatornázásában jeleskednek.

A falunak 1648-tól van iskolája, a jelenlegi épületet 1971-ben adták át, és a 90-es évektől viseli a II. Rákóczi Ferenc Középiskola nevet. Az intézménynek közel 600 tanulóját negyven pedagógus oktatja.

A helyi Nyírfácska óvodát 1984-ben építették 160 férőhelyesre, hét csoport működtetésére. 1995-től anyagi gondok miatt már csak három csoport működik. Az óvoda által nem használt épületszárnyba beköltözött a helyi könyvtár, melynek előző épülete az 1998-as árvíz idején lerombolódott. Új könyvtárépületre nincs pénz. A 80-as évektől működik a zeneiskola, ahová a helyiek és a szomszédos települések zenetanoncai járnak.

Az 1970-es évektől van a falunka orvosi rendelője. A falu elsőként büszkélkedhetett gyógyszertárral már 1856-tól működik és szolgálja ki a község lakosait. A faluban megtalálható a posta, tv-szerviz, cipészet, és a nemrég átadott faluház. A községnek szép parókiája van, amit 1946-tól elállamosítottak és csak a 90-es években adták vissza az egyháznak.

A régi kórház – ami az 50-es évek előtt épült – öregek otthonául szolgál, és a környékről érkezett körülbelül 20 magányos embernek ad otthont.

A községben jelentős számú vendéglátó-ipari egység működik. Közöttük a legismertebbek: a Rió-, a Rozi-, a Royal-bár, a Rév Ivó. Az ABC-k száma kilenc, ezek egy része kávézó is. A központban nemrég gazdabolt nyílt, itt építőanyagokból is gazdag a kínálat. A váriak minden év augusztus 20-án tartják a falunapjukat.

2002-ben felavatták a község új címerét és zászlaját. A váriakat a Pécstől nem messze található Kárász helységhez fűzik szoros szálak. A helyiek nagy álma, ha újra indulna a kompjárat, amely közel 200 éven át – nem messze attól a helytől, ahol a Borzsa a Tiszába ömlik – szállította az utasokat járműveikkel egyetemben. A komphoz vezető út jelenleg is megvan.

Az 1998-as novemberi árvíz komoly megpróbáltatásokat hozott a település lakosságának. A Palaj nevezetű falurészben a 2–2,5 méter magas vízben 310 ház omlott össze. Ekkor 286 házat újjáépítettek.

A 2001 tavaszán a gátat ismét szétszakító Tisza – ekkor a víz magassága 90 cm-rel magasabb volt, mint a korábbi katasztrófa során. Palajon 34 házat tett tönkre. Ezek közül a falu biztonságosabb részén mostanra ötöt építetek újjá. A víz által lerombolt otthonok lakói az államtól kapott pénzen a település más részein, illetve a környező falvakban vásároltak maguknak új házat.

Emlékhelyek, nevezetességek

Közvetlenül a Borzsa folyó Tiszába ömlő torkolatánál található a középkori régi avar ispánság földvár maradványa. Az erődítmény valószínűleg a IX-X. századból való – hajdan Borsava vagyis Bereg megye központja –, amelyhez sok legenda, monda, történelmi költemény fűződik.

Vári lakói a protestantizmus megjelenésekor hamarosan elfogadták az új hitet. A hajdani római katolikus templomot is a maguk számára foglalták el, melyet 1795-ben lényegesen átalakítottak. A mezővári református templom tornyáról azt mesélik a helybéliek, hogy a hajdani őrtorony. Igen értékes a templom több mint 400 éves toronyórája, melyet műemlékké nyilvánítottak. A templom ezüst áldozópohara 1687-ben készült, harangját 1784-ben és 1810-ben öntötték.

1704-ben Juhász István és Kósa János nevű várlakosok Thökölyvel Törökországba mentek és vele kint is maradtak. 1703. július 14-én Rákóczi Mezőváriban töltötte az éjszakát, midőn Tiszabecs táján megverte a császáriakat, innen indult Vásárosnamény felé. A helyi templom falán 1989 májusában Esze Tamás emléktáblát avattak. A jeles kuruc vezér a Rákóczi-szabadságharc kezdetén itt is zászlót bontott (1703. május 21.). A zászlóbontás emlékére a helybéliek minden évben ünnepséget szerveznek.

1989 novemberében a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak kopjafát állítottak a helyi temetőben, majd 1992. március 15-én a község központjában emlékművet avattak. A szovjet érából is fennmaradt egy emlékmű.

Jeles személyek: 1686-ban itt töltött be lelkészi tisztséget Kocsi Csergő János, 1847. december 8-án itt jött világra Kepes Gyula orvostudor, a Tagethoff hajóorvosa volt. A jelen időben is a falu lakosa Vári Fábián László költő.

Kikapcsolódás, pihenés

A helybeli önkormányzatnál azt tervezik, hogy a Tisza-gát megerősítése után – ami jelenleg is folyik és várhatóan 2010-re fejezik be – komoly felújítási munkálatokat végeznek, és a folyópart arra alkalmas részén üdülőövezetet létesítenek. Kempingezésre, pihenésre ideális hely a Borzsa folyó bal partja. Bár még hiányzik a kiépített infrastruktúra, nyaranta mégis sokan jönnek ide sátorozni.

A helybéliek közül mintegy húsz család hét éve foglalkozik falusi vendégfogadással. A vendégágyak száma hetvenre tehető. A településnek erdője is van 200 hektár területen, ami ideális sétáló és pihenőhely. Itt az év jelentős részében terem gomba.

Adatlap