• Galéria
• Videók
• Események
• KárpátKVÍZ
• Fórum
• Telefonkönyv
• Receptek
• Hasznos
• Hírlevél
• Top
• Szállásadóknak
• RSS

Rahó (Rakhiv)

Földrajzi elhelyezkedés

Rahó a Tisza két partján terül el a Kárpátok déli lejtőin, magas hegycsúcsok között egy völgykatlanban a tengerszint felett 430 méterre. 1958-ban vált járási központtá. Ungvártól 209 kilométerre fekszik. Megközelíthető országúton és vasúton egyaránt. Vasútja révén összeköttetésben áll a legnagyobb nyugat-ukrajnai városokkal – Lemberggel, Ivano-Frankivszkkel. Lakossága 15 ezer fő, ebből 1 100 magyar.

Történelem

Rahó 550 éves város. Az első írásos emléket létezéséről 1447-ben találjuk. A legenda szerint ezen a tájon gyülekeztek egykor a betyárlegények, itt számolták össze a gazdagoktól elvett kincseket, hogy aztán a szegények között szétosszák azokat. Neve állítólag a szláv eredetű (рахувати) (számolni) szóból ered. Mások viszont egy bizonyos Rach nevű gazdag nemestől származtatják a város nevét.

A régészeti ásatások bizonyítják, hogy már jóval korábban lakott volt ez a vidék. A város közelében ugyanis késő bronzkori, tehát az időszámításunk előtti II. évezred végéből származó leletekre bukkantak.

Lakossága a legrégibb időktől kezdve állattenyésztéssel (főleg juhászattal), halászattal, vadászattal foglalkozott. Termékeiket messze földön, többek között Bulgáriában értékesítették.

Rahó megsínylette a tatár-mongol hódítást, különösen 1241-ben, amikor Batu kán hatvanezres hordája a Kárpátokon át Magyarország felé vonult. A tatárok a föld színével tették egyenlővé a városokat és falvakat, lakosságuk nagy részét legyilkolták vagy rabságba vetették. A mohácsi csata után 1526-ban a magyar állam szétesett, Kárpátalja nagyobbik része török megszállás alá került. De nemcsak a tatárok, törökök támadásai tették tönkre Rahót és vidékét, hanem az erdélyi és osztrák főnemesség közötti belháborúk is.

A XVI. század elején Rahó vidéke a Forintvery és Drágffy-családok birtokába jutott, melyeknek azonban nem sikerült teljes mértékben jobbágyi sorsba juttatni népét, 1526-tól pedig a nagybocskói domíniumhoz tartozott. 1600-ban 14 jobbágyudvart számlált. A jobbágyok tizedet fizettek a juhtenyészés jövedelméből.

A Mária Terézia által kiadott úrbéri rendelettel 120 rahói udvar kapott földet, ezért évente összesen 1 180 napot igás, 3 760 napot gyalogos robotként voltak kötelesek ledolgozni, ezen kívül a termés kilencedeként évi 153 forintot fizettek be a kincstár javára.

A XVII. században a huszti domíniumhoz csatolták Rahót és vidékét, a kitermelt sót a Tiszán Nagybocskóra szállították. A sóbányászokat felmentették a domíniumnak járó tized fizetése alól. Egyre több fát is szállítottak a Tiszán, 1720-ban például 94 tutaj indult útnak Rahóról az Alföld felé. 1724-ben megnyílt a városban az első fafeldolgozó üzem.

A XVIII. század végén - a XIX. század elején Rahó gyors fejlődésnek indult.

Az első Tiszán átvezető fahíd 1782-ben épült, ettől kezdve a város a Tisza felső folyásának fontos gazdasági, politikai és kulturális központjává vált.

Az 1848-1849-es magyar forradalom véget vetett ugyan a jobbágyrendszernek, a földreform azonban nem juttatta elegendő földhöz a földműveseket, ami jogos elégedetlenséget szült körükben. Panaszaikban követelték a föld újra elosztását, halászati és vadászati jogaik visszaállítását.

Az 1900. évi népszámlálási adatok szerint Rahó lakosainak száma 5 873 fő volt, ebből 4 157 ruszinnak, 896 magyarnak, 772 németnek, 23 románnak vallotta magát. Első állami elemi iskolája 1895-ben nyílt meg, az 1908/1909-es tanévben hat tanítója 242 gyereket oktatott.

Súlyos megpróbáltatások jutottak osztályrészül a rahóiaknak az első világháborúban. 1914. szeptember 10-én az orosz csapatok támadást indítottak a vidék ellen és súlyos harcok után októberben elfoglalták a várost, 1915 elején azonban az osztrák-magyar csapatok visszafoglalták azt. 1919-ben pedig román csapatok hatoltak be Rahóba, melyeket 1920 tavaszán csehszlovák megszálló csapatok váltottak fel. A trianoni békeszerződés értelmében Rahót is, akárcsak egész Kárpátalját, Csehszlovákiához csatolták.

Rahóra 1939 márciusában vonultak be a magyar honvédek. A szovjet csapatok a várost 1944 október közepén foglalták el. A sztálinisták 93 magyar és német férfit és nőt hurcoltak el innét koncentrációs táborokba, 32-en sohasem tértek haza.

Jelene

A 2001-es napszámlálási adatok szerint Rahónak 14 969 lakosa van, ebből 1 037-en vallották magukat magyarnak.

A szovjet érában tovább folytatódott a város iparosítása. Rahó legnagyobb iparvállalata a kartonpapírgyár fénykorában a múlt század nyolcvanas éveiben több száz főt foglalkoztatott. Hasonló számú munkaerővel rendelkezett a faipari kombinát és igen sokan dolgoztak az iparművészeti termékeket előállító vállalatnál. Ukrajna függetlenné válásával egyidőben jelentkező mély gazdasági válság igencsak hátrányosan érintette az itteni üzemeket és gyárakat, munkások százai váltak munkanélkülivé. Ők a határon túl kerestek megélhetést önmaguk és családjuk számára. Bár a helyzet a múlt század kilencvenes évei óta sokat javult, a munkaképes férfiak egy része még mindig a külhonban dolgozik, többnyire az ottani nagyobb építkezéseken. Jelenleg a kondenzátorgyár, a már említett kartonpapírgyár és a faipari kombinát foglalkoztatja a legtöbb munkást.

Hitélet

Római katolikus egyháza 1790-ben alakult újjá. Anyakönyvét is azóta vezetik. Plébániatemplomuk 1825-ben épült Nepomuki Szent János tiszteletére. Híveinek száma közel több mint ezer. Reformátusok is élnek itt, gyülekezetük mintegy 50 tagot számlál. Templomukat most építik.

Az 1949-ben betiltott görög katolikus egyház hívei 1989-től újjászerveződtek.

Magyar élet

A KMKSZ rahói alapszervezete 1989-ben alakult 63 taggal. Az érdekvédelmi szervezettel szinte egyidőben jött létre a Petőfi Sándor Anyanyelvi és Művelődési Kör. Vezetője Bilics Éva.

Már az 1991/92-es tanévben a Rahói Általános Iskolában 24 tanuló önálló tantárgyként a Rahói 1. Sz. Középiskolában 114 tanuló pedig fakultációs foglalkozások keretében kezdte tanulni a magyar nyelvet. Rahón rendszeresen szerveznek anyanyelvi vetélkedőket a városban és a környező falvakban szórványban élő magyarok számára.

A Falvak Kultúrájáért Alapítvány kezdeményezésére a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának támogatásával 2006 novemberében korszerűen felszerelt Ukrán-Magyar Kulturális Oktatási és Információs Központ jött létre. Az intézmény célja az ukrán-magyar kulturális és gazdasági együttműködési lehetőségek feltárása, új kapcsolatok létrejöttének és a meglévő kapcsolatok fejlődésének elősegítése. A központ működtetéséről az alapítvány és a Rahói Járási Ukrán-Magyar Kulturális Együttműködési Társaság közösen gondoskodnak.

Testvérvárosi kapcsolatok

Rahó Szegeddel ápol testvérvárosi kapcsolatokat, melyek gyökerei a messzi múltba nyúlnak vissza. 1939. július 12-én Szeged város önkormányzata ugyanis határozatot hozott, amelyben többek között a következők álltak:

Szeged önkormányzatának gyűlése egyhangúan fogadja el azt a határozatot, hogy Rahó város, melynek 10 ezer lakosa van, gazdag természeti kincsekkel rendelkezik, a Kárpátok gyöngye, ezentúl Szeged testvérvárosa legyen.

A 40-es évek elején Szeged sok szegény családnak, 29 mezőgazdasági magántermelőnek nyújtott anyagi segítséget, egészségházat nyitott a városban.

A háború után, a vasfüggöny korszakában megszűntek ugyan ezek a jó kapcsolatok, Ukrajna függetlenségének kikiáltása után azonban újraéledt a régi barátság.

1996 júliusában a szegedi polgármesteri hivatal meghívására Szegedre látogatott Rahó küldöttsége, ezen a találkozón nyújtották át neki az említett 1939. július 12-i szerződés másolatát az együttműködésről, a két város testvéri barátságáról.

Baráti kapcsolatokat ápol a város a szlovákiai Szvidnyikkel, a romániai Máramarosszigettel, széles nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik a rahói központú Kárpáti Bioszferikus Természetvédelmi Terület is.

Emlékhelyek, nevezetességek

Rahó régi római katolikus temploma a város központi terén áll. Gúla alakú toronysisakja a város minden részéből jól látható. Ablakai felül félkörív záródásúak. Szép látványt nyújt az új pravoszláv Szentlélek templom is.

Rahón található egy faúsztató múzeum. A város Kárpátalja fontos turisztikai központja, számos turistatelep – Tisza, Breckul, Borkut stb. – található itt. A város olyan látványos hegycsúcsok között fekszik, mint a Hoverla (2061m), Csornohora (2026 m) és a Petrosz (2020 m).

Kikapcsolódás, pihenés

Ha megérkezünk Rahóra, érdemes odafigyelni arra, hogy Rahó főutcája a város központjától kezdődően a Tatár-hágó felé egyirányú, egyszersmind ezen a szakaszon nem főút, hanem mellékút. Tehát a város másik végére érve vigyázzunk, adjunk elsőbbséget a szembejövőknek, akik csak úgy tudnak a városon keresztülhajtani, illetve annak belsejébe jutni, ha azt (az ő menetirányuk szerint jobbra fordulva) megkerülik. Summa summárum, Rahó határához érve mindkét oldalról érdemes figyelnünk az útjelző táblákra. A várost elhagyva továbbra is érdemes a szokásosnál jobban kinyitni a szemünket, mert különben elszalasztunk egy fontos látnivalót: a Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyását.

Miután Rahót három kilométerre elhagytuk, a Vesta benzinkút előtt forduljunk jobbra a Tiszabogdánba vezető útra. Itt a vasúti hídnál történik meg a két folyam összeölelkezése. Szinte hihetetlen, de tény: a szőke Tiszát vidékünkön mintegy nyolcezer csermely, patak és kisebb folyó táplálja.

Adatlap