• Galéria
• Videók
• Események
• KárpátKVÍZ
• Fórum
• Telefonkönyv
• Receptek
• Hasznos
• Hírlevél
• Top
• Szállásadóknak
• RSS

Bátyú (Batyovo)

Földrajzi elhelyezkedés

Az 1971-től nagyközségi rangra emelkedett településnek jelenleg 3025 lakója van. Kétharmad részük magyar. A többiek javarészt ukránok és oroszok, ám megtalálhatók itt a volt Szovjetunió nemzetiségeinek más képviselői is (mordvinok, üzbégek, örmények). Bátyúnak városias jelleget kölcsönöz a négyszintes tömbházakból álló lakótelepe, ahol 1200 lakos él.
A település Beregszásztól 36 km-re a várostól észak-nyugati irányba fekszik a Beregszász - Nagydobrony - Csap műút mentén. Bátyú több mint egy évszázada fontos vasúti gócpont, itt halad át a Budapest - Csap - Moszkva nemzetközi és több más helyi járat: az Ungvár - Munkács, az Ungvár - Csap - Beregszász - Aknaszlatina, stb. járatok. A közeljövő tervei között szerepel, hogy a Budapest - Záhony - Csap Intercity Bátyúig, illetve később Beregszászig meghosszabbított útvonalon közlekedik majd.

Történelem

Az Árpád-kori település a honfoglalás körüli időkben egy darabig Betke birtoka volt, akitől Bánk veje, Simon vásárolta meg. 1214-ben a Gertrúd királyné ellen elkövetett merénylet következtében a helység a koronára szállt. 1270-ben Ruzsdi Mihály főispán kapta adományul István királytól. Később a Lónyaiak házasság révén jutottak a bátyúi részekhez és birtokolták azt évszázadokon át.

A néphagyomány szerint a helység első alapítói pásztorok és fafaragók voltak. A falu hajdan a Tiszához közelebb feküdt. A gyakori árvizek elől azonban később a település lakói a mostani helyre költöztek. (A községet 2001 tavaszán csak a vasúti töltések mentették meg az árvízi katasztrófától.)

A XIX. század közepén a települést a Lónyai, a Stark, a Bay, a Baráté, a Demjén, a Márkus, a Nyeste, a Révész, a Sütő, a Szabó és a Tuba család tagjai, azok leszármazottai lakták. Bátyú akkor indult igazán fejlődésnek, amikor a XIX. század második felében megépült az északkeleti vasút, s a település annak egyik csomópontjává vált.

1879-ben Paulai Zsigmond itt könyvnyomdát létesített, amely azonban csak rövid ideig működött.
A sztálinisták 1944 őszén 140 férfit hurcoltak el innét, közülük 38-an sohasem tértek haza.

Jelene

Az itt élőknek immáron több mint egy évszázada a vasút a legfőbb munkáltatója. Úgy volt ez a szovjet éra évtizedeiben is. A helyi munkaerő kevésbé szakképzett része az 1948-ban megalakult közös gazdaságban dolgozott. A helyi kolhoz sohasem tartozott az élenjáró, jó eredményeket produkáló, viszonylag magas fizetéseket biztosító gazdaságok közé. A másik nagy helyi munkáltató a bátyúi malomkombinát volt s maradt mind a mai napig. Jelenleg a vállalat mintegy 120 dolgozót foglalkoztat, malom mellett pékséget, olajütőt is működtet.

Az Ukrajna függetlenségével egyidőben jelentkező gazdasági válság nehéz helyzetbe hozta az Ukrán Állami Vasutat is: 13-14 évvel ezelőtt jelentős létszámleépítésekre került sor. Ekkor a munkanélkülivé vált vasutasok egy része az országhatáron túl keresett megélhetést. A magyar ajkúak természetszerűleg főként Budapest és más nagyvárosok építkezésein próbáltak elhelyezkedni. Az ukránok többsége az Orosz Föderáció nagyvárosaiban, Csehországban, Szlovákiában vállalt munkát. Legtöbbjük szintén építőmunkásnak, útkarbantartónak szegődött el.
Az ukrajnai földreform eredményeként 2000 tavaszán nem csupán kolhoztagság, de a helyi szociális szféra dolgozói is földhöz jutottak. Ez utóbbiak családonként egy hektárhoz. A helybéli három farmergazda egyenként 3-5 hektáron gazdálkodik. Az itteni Mezőgazdasági Kkft. 80 hektár, többnyire bérelt földet művel. Az agyagos, kiuzsorázott vályogtalaj alacsony termést hoz, így a bátyúi gazdák többsége nem a piacra termel, hanem inkább csak önellátásra rendezkedett be.
A munkaképes lakosság jelentős részét jelenleg is a vasút foglalkoztatja, amely az utóbbi időben jelentős beruházásokat hajtott végre. 2003 őszén maga Kucsma elnök adta át az itt létesített korszerű rakodó-pályaudvart, a Kárpáti Terminált. A modern vasúti "kikötő" dolgozóinak száma jelenleg 150 fő, a terminál bővítése folyamatban van, ily módon hamarosan a munkáslétszám jelentős növekedése várható.

A nagyközségnek postája, orvosi rendelője, gyógyszertára helyben. Korszerű kultúrházában - amely 350 férőhelyes - gyakran tartanak író-olvasó találkozókat, képzőművészeti kiállításokat. Minden második évben itt kerül sor a Bátyúi Költészeti Napok rendezvénysorozatára.

Bátyú magyar tannyelvű középiskolájában 350 gyerek tanul, a helyi ukrán általános iskola tanulóinak létszáma 140 fő. Óvodába 50 gyerek jár, ukrán és magyar csoport egyaránt működik. A falusi könyvtárállomány 800 kötetre rúg, ebből mintegy 2000 kötet magyar nyelven.

A környéken nagy népszerűségnek örvend a helyi zeneiskola: a tanítványokból, tanárokból álló különböző zenei együttesek az elmúlt években szép sikerrel szerepeltek a különböző járási, megyei szintű rendezvényeken.

A helyi kereskedelmi egységek - ABC-k, kávézók, butikok, bárok - száma meghaladja a harmincat. Közülük néhány - például a Millennium és az Ágnes - konyhát is működtet. Itt helyi specialitások is készülnek.

A település neves szülöttei:
Bátyúban született Simon Menyhért (1897-1952), a két világháború közötti időszak kárpátaljai költője, lapszerkesztője. A cseh érában hat verseskötete jelent meg.

A XIX. században a Lónyai családon kívül a Bay családnak és Bernáth Zsigmondnak - Mikszáth Kálmán Különös házasság c. regénye egyik hősének - is volt itt földje.

1930-ban Balog Edgár, Sáfáry László költő Sarlós társaival, Lőrincz Gyula festővel, Bertók János főiskolai hallgatóval a kárpátaljai falvakban szociológiai felméréseket végeztek, élményeiket Balog Edgár Tíz nap szegényországban c. riportjában örökítette meg.

A Bátyúi Középiskolában tanított magyar nyelvet és irodalmat Bagu Balázs nyugalmazott tanár. Egész nemzedéket nevelt az irodalom szeretetére, számos helytörténeti, pedagógiai dolgozatot publikált, társszerkesztője az 1848-as emlékhelyek Kárpátalján c. kiadványnak.

Lakóinak nagy része a XVI. század közepén tért át a református hitre, sokáig Bótrágy fiókegyháza volt, később a hívek kis fatemplomot emeltek. Anyakönyvét 1785 óta vezetik.

A bátyúi református gyülekezet jelenleg több mint 1500 hívet számlál.

A helyi pravoszláv egyházközségnek több száz tagja van. Régi templomuk mellett most újat építenek.

Mintegy ötven görög katolikus család a közeli Nagybakosba jár templomba.

Emlékhelyek, nevezetességek

Református templomát 1910-ben építették, 1988-ban és 2003-ban felújították.

1989-ben a helyi magyar érdekvédelmi szervezet, a KMKSZ kezdeményezésére kopjafát állítottak a temetőben. 1992-ben pedig emlékművet avattak a templomkertben a sztálinizmus helyi áldozatainak.

Épségben maradt fenn a tágas parkkal körbevett Lónyai kastély, amelyet a szovjet korszak elején államosítottak. A mögöttünk hagyott évtizedekben különböző gyermek-egészségügyi, rehabilitációs intézmények működtek itt, illetve működnek mind a mai napig.

Kikapcsolódás, pihenés

Bátyút elsősorban nem az itt található emlékhelyek sokasága és a vonzó környezet teszi a turizmus számára fontossá. A hely stratégiai jelentőségét éppen földrajzi fekvése adja: innét vasúton könnyen és kényelmesen megközelíthetők olyan vonzó célállomások, mint például a munkácsi vár - 1 órai utazással elérhető -, vagy a huszti , illetve a nevickei, az ungvári vár, Kárpátalja szinte valamennyi városa.

Kárpátalján a sítelepek jelentős része a vasútvonalak mellett találhatók, így azok Bátyúból könnyen elérhetők. A nagyközség számos utcájába már bevezették a földgázt. Az itt élők egy része készül arra, hogy falusi turizmus keretében a közeljövőben vendégeket fogadjon.

Adatlap