• Galéria
• Videók
• Események
• KárpátKVÍZ
• Fórum
• Telefonkönyv
• Receptek
• Hasznos
• Hírlevél
• Top
• Szállásadóknak
• RSS

Badalo (Badalovo)

Földrajzi elhelyezkedés

A Tisza mentén elterülő, rendezett portákkal bíró községnek a járási központ, Beregszász, innét 12 kilométernyi távolságra fekszik. (Ugyanennyire van az Asztély- Beregsurány határátkelő). A szomszédos Csoma - északnyugatra - három kilométerre, Halábor - délkeletre - szintén három kilométerre. A határ túloldalán, de még a Tisza jobb oldalán terül el Tarpa község. Badaló megközelíthető műúton a Beregszászból induló körjáratos autóbusszal, amely 2-3 óránként indul a járási központból.

Történelem

A községet a régi okmányok első ízben 1280-ban említik. Ekkor egy, a váradi káptalan által kiadott bizonyságlevélben Budulounak mondatik, s akkor a Huntpázmán nemzetség bírta. A XIV. században már virágzó község. A XIV.-XVII. században részbirtokokkal rendelkeztek itt a Kállaiak, a Mocsolaiak, a Bilkeiek, a Büdiek. Később a Desseffyek, a Czoborok, a Cserneiek, a Perényiek, a Forgácsiak, a Barkasziak, a Becskeiek kezébe került a badalói határ jelentős része.

Badaló a XVIII. század közepén élte második virágkorát. A Máramarosból a zúgókon, veszélyes vizeken át az alföldre keskeny "szálakon" érkező tutajosok Újlak és Tiszabecs közt kapcsolták össze valóságos vízi szerelvényekké sót, fafaragványokat, szerszámnyeleket, aszalt vagy friss gyümölcsöt szállító "armadájukat". Várinál túlestek a vámon, és Halábor valamint Badaló alatt megpihentek. Ilyenkor mint egy korabeli leírásban olvashatjuk, mintha fehér sóhegyek ringatóztak volna a Tiszán. A falu lakosai pedig éltek a kínálkozó alkalommal: élelmiszerrel - elsősorban száraz tésztával, tojással, tejjel - valamint borral látták el a hosszú útra készülő hucul és ruszin tutajosokat, akik majd a nyár végén tengelyen vitték nehezen szerzett kincsüket, a búzát és a kukoricát hegyvidéki falvaikba.

A XIX. században a következő csal ádoknak volt itt kisebb-nagyobb földterülete: Bay, Balog, Buday, Kende, Károlyi, Pápai, Erdélyi, Fábián, Fark as, Nagy, és Szabó.

A község református egyháza 1550-ben keletkezett. Az 1834-es pusztító tűzvészben a község fele a templommal és a paplakkal együtt leégett. A hívek a templomot a következő évben újjáépítették. Anyakönyve 1759-ben kezdődik.

A sztálinisták 1944 őszén több mint 200 magyar férfit hurcoltak el, ebből 89-en odahaltak. A község és annak határa a Tisza áradásaitól az elmúlt évszázadok során sokat szenvedett.

Jelene

A 2001-es népszámlálási adatok szerint Badalónak jelenleg 1700 lakosa van. A települést többségében magyarok lakják, akik csaknem mindannyian reformátusok. Jelentős a falu cigány népessége (több mint 300 fő).

A szovjet érában a badalóiak jelentős része a Kárpátaljai Mezőgazdasági Kísérleti Állomáson dolgozott. A munkaképes lakosság egy nem elhanyagolható hányada a Beregszászon található ipari üzemekben - famegmunkáló kombinátok, műszer- és rádiógyár, ruhagyár - kereste a kenyerét. Emellett az itt élők - akárcsak nagy- és dédszüleik korában - szarvasmarhatartással, sertéshízlalással foglalkoztak. És sokan foglalkoznak ma is.

A 25-30 évvel ezelőtt virágzó állami gazdaság a Szovjetunió széthullása után gyakorlatilag teljesen összeomlott, ma alig néhány helybéli lakosnak tud munkát biztosítani. Az itt élő fiatal férfiak jelentős hányada magyarországi építkezéseken helyezkedett el, ott ácsként, kőművesként dolgozik. Az asszonyok egy része a határ túloldalán mezőgazdasági idénymunkát vállalnak. Az égető földhiány ellenére az itteni 500 családi vállalkozás jelentős termelési potenciált képvisel. Bár egy-egy helybéli család átlagosan alig több mint fél hektáron gazdálkodik, a falusi csorda létszáma megközelíti a 300-at. Ma is igen sok badalói gazdasszony árul nap mint nap tejet és tejterméket a beregszászi piacon. Az utóbbi két-három évben fellendülőben van a zöldségtermesztés.

A Badalói Elemi iskolát 1934-ben építették. A Csehszlovák időszak alatt. 1938-1944 között szintén elemi iskolaként működött Magyarország fennhatósága alatt. 1945-től magyar tannyelvű elemi iskola volt. 1948-tól általános iskola. 1990-ben felvették a Gróf Gvadányi József nevét, viszont  hivatalosan nem használhatják, mert egy minisztériumi rendelet szerint általános iskola nem vehet fel semmilyen nevet. Viszont a köztudatban már megmarad ez a név: a Badalói Gvadányi József Általános Iskola…

A község családorvosi rendelővel, postával, gazdag - 7000 kötetet számláló - könyvtárral, 200 férőhelyes klubbal rendelkezik. Néhány évvel ezelőtt pékség nyílt, és malom kezdte meg működését. Az itt élőket és az ide látogató vendégeket öt ABC-ben - ezek egy része kávézóként is működik - szolgálják ki. A badalói gazdaszövetség tizenhét tagot számlál, vezetőjük Veres Ferenc.

A község mind az 1998-as, mind a 2001-es árvíz idején drámai napokat élt át. Hisz a víz szintje csaknem a töltéssel egy magasságba emelkedett, néhány helyen időnként át-átcsapott. Hogy nagyobb baj nem következett be, az a helybeli férfiaknak köszönhető, akik több tízezer homokzsákkal erősítették meg a töltés legveszélyesebbnek ítélt részeit.

Emlékhelyek, nevezetességek

Igen szép a XIII. századból származó, az évszázadok során többször átépített-felújított négy fiatornyos református templom. Annak belső falán emléktáblát találunk, rajta az I. világháborúban elesett falubeliek neve olvasható.

Petőfi Sándor 1847 nyarán járt vidékünkön. Miután az előző éjszakát Beregszászon töltötte, 1847. július 17-én indult Macsolán, Tiszacsomán és Badalón keresztül menyasszonyához Endrődre. A badalói református templom falán márványtábla hirdeti, hogy ott járt klasszikus költőnk. A Kárpátaljai Magyar Faluszövetség 1938. augusztus 14-én leplezte le az emléktáblát. Immár több mint egy évtizedes hagyomány, hogy az itteniek a költő születésnapján (január 1.), illetve az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján (március 15.) ünnepi megemlékezést tartanak itt.

Gvadányi József, az ismert lovas generális, a magyar felvilágosodás és a nemzeti nemesi ellenállás sajátos alakja 1763-tól kezdődően hosszú hónapokat töltött Badalóban. Itt tartózkodásának első félévének a sokszor eseménytelen, de néha éppenséggel kalandos hetek, hónapok élményanyagából született a Badalai Quartélyozás című kötetecske. 

A községben él Ferenczi Tihamér ismert kárpátaljai költő.

1989 novemberében a helybeliek kopjafát állítottak a sztálinizmus áldozatainak, 1992 áprilisában pedig a község központjában felavatták az elhurcoltak és a II. világháborúban elesettek emlékművét.

Adatlap