Nagyszőlősi járás

A Nagyszőlősi járás területén Nagyszőlős városán kívül 48 település található, amelyek közül kettő - városi típusú település (Tiszújlak és Királyháza), többi falu. A járási központ 107 kilométerre fekszik a megyeszékhelytöl. A Nagyszőlősi járás Kárpátalja déli részén terül el és a Beregszászi, Ilosvai és a Huszti járásokkal határos. Ezen kívül, a járás délnyugati és déli határai egyben államhatárok is - ezen a vonalon Magyarországgal és Romániával köti össze Ukrajnát.

A járás legfontosabb folyója a Tisza. Síksági részen terül el, abszolút magasságai 105-660 méterre húzódnak a tengerszint felett.

Területe 700 négyzetkilométer, vagyis a megye területének 5,4%-a. Lakossága - 118,5 ezer fö.

A járás nemzetíségi összetétele:

• ukránok - 71,5%
• magyarok - 24,8%
• oroszok - 2,1%
• cigányok - 0,8%
• zsidók - 0,2%
• egyéb - 0,6%

A Nagyszőlősi járás területén először a paleolitikum időszakában jelent meg az ember. Ennek nyomait Királyháza mellett fedezték fel a régészek. Késöbbi korszakokból is gazdag régészeti anyag került elö. A járást adminisztratív egységként már a XI. század végén - a XII. század elején is különböző néven emlegetik. 1262-töl a latin nyelvű dokumentumokban szó esik a járás több településéről. A XIII. században alakult meg az Ugocsa vármegye. 1315-ben épült Királyháza mellett a Nyaláb vár, amelynek romjai máig fennmaradtak. A XIV. századtól a vár a Perényi-család birtokába került. Az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelésben a járás parasztjai is részt vettek. A Nyaláb várat 1672-ben rombolták le. A járás lakosai leginkább az 1703 és 1711 közötti Rákóczi-szabadságharcban vették ki a részüket. 1703-ban Esze Tamás vezetésével Tiszújlakról indult ki az a hadsereg, amely hatalmas győzelmet aratott az osztrákok felett. A járás többször szenvedett az idegen földről érkező betörésektől is, többek között, 1242-ben Batu kán seregei pusztítottak, 1717-ben pedig a krími tatárok. Az 1848-49-es forradalmat örömmel fogadták a járás lakosai, majd 1918-ban az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után - 1919. április 23-án - a járást elfoglalta a román királyi hadsereg, amely 1920. májusáig tartotta magát. A terület egészen 1939. március 15-ig Csehszlovákia részét képezte, majd a járást elfoglalta Magyarország. 1944-töl a járás a Szovjetunióhoz, azon belül az Ukrán SZSZK-hoz lett csatolva.

A kedvező klimatikus viszonyoknak köszönhetően a terület rendkívül jó adottságokkal rendelkezik a mezőgazdasághoz és az állattenyésztéshez. A járásban viszonylag kevés az erdő, területének mindössze 14%-át foglalják el. Ennek ellenére gazdag a növény- és az állatvilága. Olyan fajok élnek itt, amelyek szerepelnek a Vörös Könyvben vagy nagyon ritkán fordulnak elö Ukrajna más vidékein.

2001-ben a járásban 753 vállalkozás és szervezet volt beregisztrálva, ennek 24,3%-a - magánvállalkozás. A Nagyszőlősi járásban 28 ipari vállalkozás és 289 kisvállalkozás működik. Jelentös befektetésekkel rendelkezik - mind belföldiekkel, mind külföldiekkel. Két határátkelövel rendelkezik - az egyik az ukrán-magyar határon: Tiszaújlak-Tiszabecs, a másik pedig az ukrán-román határon épült.

A Nagyszőlősi járásban rengeteg nevezetességgel találkozhatunk, többek között a XIII. században épült várak romjai, egyes falvakban fennmaradtak kisebb gótikus építmények stb. A turisták számára vízitúrát rendeznek a Tiszán, amelyben kenuval és csónakokkal lehet részt venni. A járásban perspektivikusak lehetnek a biciklitúrák, a halászat és a gyalogtúrák. A Nagyszőlősi járásban található a Teplica Szanatórium.