Munkácsi járás

A Munkácsi járás Kárpátalja nyugati részén terül el és az Ungvári-, Beregszászi-, Ilosvai-, továbbá a Szolyvai járással határos. A járás a Latorca folyó mentén húzódik.

A járás területe 1,1 ezer négyzetkilométer, ami az egész megye területének 8,6%-át jelenti. A járás lakossága 107,1 ezer fő.

A Munkácsi járás területén 86 falu és két városi típusú település található, amelyeket 39 önkormányzat fog össze. A járáson halad keresztül az Ungvár-Ilosva és az Ungvár-Szolyva autóút, és azok a nemzetközi útvonalak, amelyek Nyugat-Európával kötik össze Ukrajnát. A járást átszeli a Csap-Lemberg vasútvonal, illetve a Barátság kőolajvezeték.

A járás nemzetíségi összetétele:

• ukránok - 90 ezer (84%)
• magyarok - 12,8 ezer (12%)
• németek - 1,8 ezer (1,6%)
• oroszok - 1,1 ezer (1%)
• egyéb - 1,05 ezer

A Munkácsi járás területe a legrégebbi időktől fogva lakott. A járás Munkács városa körül épült ki. Itt található a munkácsi vár, mely évszázadokon át a régió egyik legnagyobb erősségének számított. Anonymus szerint, amikor Árpád fejedelemmel a magyarok a Vereckei-szoroson átkeltek, Munkács körül letáboroztak és hosszabb ideig megpihentek. A krónikás szerint a honfoglaló magyarok nevezték el a helységet Munkácsnak, 'mivel igen nagy munkával, fáradsággal jutottak el arra a földre, melyet magoknak annyira áhíttattak.' Más krónikák szerint 1086-ban a várost és környékét lerohanták a kunok, 1241-ben pedig felperzselték Batu kán seregei. Megfogyatkozott lakosságát Rajna-vidéki szászokkal pótolták. 1263-ból való az az oklevél, amelyben 'Villa Supra Munkach' néven először említik. 1285 táján a tatárok Vereckénél ismét betörnek az országba és Munkácsot és vidékét újból elpusztítják.

A település környéke különösen Nagy Lajos király uralkodása idején indult fejlődésnek. A király, és felesége, Erzsébet, sokszor megfordult itt a szomszédos Lengyelországba utazva és jelentős kiváltságokat adományozott a városnak. Mindez jótékonyan hatott a környező falvak fejlődésére is. A XIV. század végén Korjatovics Tódor, a hazájából elűzött litván herceg kapta ajándékba Zsigmond királytól a munkácsi uradalmat. A herceg erősítette meg a munkácsi várat, amely halála után visszaszállt a királyi kincstárra. 1427-ben Lazarevics István szerb despota volt Munkács ura, majd az unokájáé, Brankovics Györgyé lett. 1445 táján Hunyadi János új birtokosként szabad várossá nyilvánítja Munkácsot. A vár, illetve a hozzá tartozó egyre növekvő birtok sokáig a Hunyadi, illetve Mátyás király, majd fia, Corvin János kezén van. 1567-ben a császári csapatok Erdély ellen indulva Munkácsot és a környék falvainak egy részét is feldúlják. 1657-ben lengyel seregek törnek a vidékre. Munkácsot és a környékbeli falvakat is felégetik, a várat azonban nem tudják elfoglalni. 1685 és 1688 között a munkácsi vár világhírre tesz szert, amikor Thököly Imre özvegye, Zrínyi Ilona csak háromévi kemény ostrom után adja át a várat Caraffa osztrák tábornoknak. 1703 nyarán Rákóczi Ferenc elfoglalja a várat, és a kuruc szabadságharc egyik központjává teszi. 1728-ban Károly király a munkácsi és a szentmiklósi uradalmakat a vár kivételével a Schönborn családnak adományozza. 1849. április 22-én a magyar honvédek és a munkácsi nemzetőrök a Munkácstól nem messze levő Podheringnél győztes csatát vívnak a Galícia felől támadó osztrák csapatok ellen.

1919 tavaszán direktórium és vörös gárda alakul Munkácson. A szovjet csapatok a munkácsi járás legtöbb települését 1944 októberének végén foglalják el.

1944-ben a járást az Ukrajnához csatolták. A Munkácsi járás adminisztratív egységként 1946-tól létezik.

A járás területén 12 nagyobb ipari vállalkozás, 9 építőipari, 5 közlekedési és 32 mezőgazdasági vállalkozás, 114 mezőgazdasági kft., és 17 közövállalat, 205 farmergazdaság működik. Ezen kívül 504 vállalkozást regisztráltak jogi személyként, 485-öt pedig fizikai személyként.

A Munkácsi járás területén több szanatórium található, többek között a 'Kárpáti', a 'Kárpátok gyöngyszeme' és a 'Szinyák'.

A Munkácsi járási tanács ukrán nyelvű honlapja