Koszivszki járás

A koszivszki járás az Ukrán Kárpátok egyik legegyedibb szépségű sarka, a magas hegyek, sebes patakok, a tiszta levegő, valamint a munkaszerető és céltudatos emberek vidéke.

A táj természeti sajátosságai, a gazdag állat-és növényvilág, a természeti ökoszisztéma kincsei, a népszokások és a hagyományos kultúra számtalan turistát csalogat erre a helyre.

A koszivszki járást 1940-ben hozták létre.

Kosziv - a járás adminisztratív központja, a híres hucul dekoratív képzőművészet egyik legnagyobb tárháza. Itt élnek és alkotnak a népművészek, írók, tudósok, kiknek munkái és híre Ukrajnai határait már rég túllépték.

Az régészeti leletek (kőbalta, bronztárgyak) arról tanúskodnak, hogy a település mai területe a neolitikumban lett benépesítve.

Az őskori települések közé tartozik Kobaki(először a XV. sz. kezdetén tesznek róla említést mint Zsviden), Kuti (1448) és Vizsnyij Berezov (1412).

A település lakói részt vettek a XVII-XVIII. századi oprisk mozgalomban. Koszmácsban volt az állomása Oleksza Dovbus csapatának. A legendás csapatvezető itt halt meg (1745) tragikus körülmények között.  A 20-as, 30-as években Koszov lett a hucul képzőművészet központja. A koszovi mesterek alkotásai széleskörűen ismertek: V. Devgyuk művei Lvovban, Krakkóban, Bécsben kerültek kiállításra, ahol számos díjat is kapott értük. Devgyuk műhelyében tanult számos ma is jól ismert művész: V. Kabin, P. Karanyuk, M. Timkov, valamint Devgyuk fia, Nyikolaj.

A térségben a legelterjedtebb foglakozások a szövés (legfőképpen a szőnyegkészítés). Napjainkban a vidék mint a turizmus és népművészeti foglakozások központjeként ismert.