Huszti járás

A Huszti járás Kárpátalja középső részén, az előhegyi és hegyvidéki zónában terül el. Déli része Romániával határos, az északi pedig a Mizshirjai járással. Nyugati része az Ilosvai és a Nagyszőlősi járással, keleti része pedig a Técsői járással határos. A Huszti járás területének 60%-át hegyek foglalják el. Legmagasabb pontja a Mencsul-hegy (1501 m), amely a Técső járással közös határon fekszik. A hegyeket erdők borítják, amelyeknek területe a járáson belül meghaladja az 50 ezer hektárt. A járás felszínének kialakulásában fontos szerepet játszott és játszik a Tisza. A Huszti járás büszkélkedhet a 'kárpátaljai tengerrel' - a Vilsanszki-víztározóval és a vulkanikus eredetű Lipovecki-tóval. A járás területén található a Tereblja-Rika (Talabor-Nagyág) vízerőmű.

A járás területe 1 ezer négyzetkilométer, vagyis a megye területének 1/12-e. A járás lakossága 137,5 ezer fő.

A járás nemzetiségi összetétele:

• ukránok - 92%
• magyarok - 4,5%
• oroszok - 2,5%
• egyéb (románok, németek, romák) - 1%

A Huszti járás területén Huszt városán kívül 1 városi típusú település (Visk) és 56 falu található, amelyeket 25 önkormányzat fog össze.

A járás neve a magyar Huszti fejedelem földjéből ered. Az emberi tevékenység legkorábbi nyomai a paleolitikumból származnak, de a későbbi - vaskorszakból is maradtak fenn emlékek. A Huszti vár története nagyjából a XII. század végétől ismeretes. A vár stratégiai jelentőséggel bírt, ugyanis gazdái felügyelték a máramarosi sókereskedelmet és támadások esetén védelmezte a környező városokat és településeket. A terület hosszú időn keresztül a Magyar Királysághoz tartozott. 1514-ben a huszti lakosok részt vettek a Dózsa György vezette felkelésben. 1526-ban a terület az Erdélyi Fejedelemséghez került. 1703-1711 között Huszt lakói a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcban is részt vettek. 1939. március 15-én Huszton kiáltották ki Kárpát-Ukrajnát, mint független országot, amelynek első elnöke Avhusztin Volosin lett. Az ország igen rövid életűnek bizonyult, hisz a területet hamarosan visszafoglalta Magyarország, majd a második világháború után az Ukrán SZSZK-hoz csatolták. A Huszti járás adminisztratív egységként 1953-tól létezik.

A Huszti járás legnagyobb kincsének az erdők számítanak. A faanyag tartalékok elérik a 9028 ezer köbmétert. A járás gazdasági fejlődésének fő prioritása - az erdők ésszerű felhasználása és újratelepítése. A Huszti járás gazdag építőipari alapanyagokban - vulkanikus tufában, andezitben és mészkőben. Itt találhatóak a Sajáni és a Drahivi ásványvízforrások. A vidékre jellemző még az egész Ukrajna-szerte elismert szarvastenyésztés, amely agancsokkal szolgál a gyógyszerkészítéshez.

Felsőveresmart határában becsatlakozunk a Munkács-Huszt főútvonalba. Innen nyílegyenes út vezet Huszt felé. Mintegy öt kilométer megtétele után érjük el a Vörös mezőt. Az út mentén jobbra található emlékmű márványtáblái arról tudósítanak, hogy Kárpátalja visszafoglalásakor, 1939 márciusában itt harcok folytak. A Volosin kormányhoz tartozó Szics Gárda utolsó erőit itt vonták össze. A több mint ezer főnyi, főleg fiatalokból, diákokból álló ukrán sereg elkeseredett ellenállást fejtett ki a magyar katonasággal szemben. Az áldozatokat (számukat kb. százra teszik a történészek) közös sírban temették el.

A huszti járási Körtvélyesen (Grusovo) található Kárpátalja egyik legértékesebb néprajzi múzeuma. Tehza Vaszil műgyűjtő a saját házát rendezte be múzeumnak. Megtalálhatók itt a XIX.-XX. század eleje népi kultúrájának legszebb darabjai: szőttesek, népviseleti ruhák, törölközők, népi cserépedények, fegyverek, pénzérmék. Ezen kívül számos kézzel írt régi könyv gazdagítja a gyűjteményt.

Nárciszok völgye

A Huszti-járás természetvédelmi látnivalói között is kiemelkedő hely illeti meg a Nárciszok völgyét. A tudósok szerint az utolsó jégkorszak után geológiai kataklizma következett be a vidéken, aminek következtében a hegyekből egy hatalmas földdarab csúszott le a síkságra - növényekkel és állatokkal együtt. Így kerültek ide a híres nárciszok.

A Nárciszok völgyébe úgy jutunk, hogy Huszt előtt rátérünk a várost megkerülő útra. Ezen haladva, mielőtt elérnénk a városból kijövő, Técső irányába vezető útvonalat, balra térünk Nankove település felé. Az útjelző tábla ugyanitt a Nárciszok völgye felé is mutatja az irányt. Csodálatos élményben lehet részünk, ha május közepén keressük fel ezt a helyet: több mint 250 hektáron virít a vadnárcisz. Ha a szél lengedez, akkor hullámzik a hófehér nárcisz-tenger.

A Nárciszok völgyében ezenkívül több más ritka növényfaj - kakasmandinkó, őszi kikerics, karácsonyi rózsa stb. - is megtalálható. A látogatáskor belépődíjat kell fizetni, ami a helyiek pénztárcájához szabott, tehát igen alacsony.

Iza, a kosárfonók hazája

Ha kárpátaljai utunk során láttunk már hántolt fűzfavesszőből font tetszetős kerti bútort, azt nagy valószínűség szerint a Huszt melletti ruszin-ukrán településen, Izán készítették. Izára érve se szeri-se száma azoknak az út menti árusoknak, akik a fonott kerti bútorokon kívül különböző méretű füles- és kenyeres kosarakat, ágyneműtartókat kínálnak megvételre. Jóval olcsóbb áron, mint bárhol másutt Kárpátalján. Izára a Husztot elkerülő országúton jutunk el. Mintegy hat kilométer megtétele után körforgalmat jeleznek a táblák: mi ekkor balra kanyarodunk el, s néhány percnyi autózás után elérjük a kézműves hagyományairól híres falut. A vásárfiáért nemcsak ukrán pénzzel, hrivnyával, de dollárban és euróban is fizethetünk.

Vásárok világa

A szombat délutánonként megtartásokra kerülő huszti vásár forgatagában - helyszíne a várost megkerülő út izai elágazásától nem messze levő tágas térség - az ember úgy érzi magát, mintha száz-százötven esztendőt visszapörgött volna az idő. A lóra, tehénre, borjúra, juhra stb. alkudó pásztoremberek öltözékének egy-egy darabja - különösen a kalapok és a csizmák -, mintha múzeumból kerültek volna elő. Ugyanez mondható el a zsibárusok által eladásra kínált használati tárgyak egy részéről, rézmozsarakról, kávédarálókról, birkanyíró ollókról, késekről, famegmunkáló szerszámokról. E sorok írója - másutt ezt még elképzelni is merő képtelenség - egy hatalmas bakkecskére alkudott egy fiatal 14-16 év körüli lánnyal.

A hegyvidéki településeken tartott vásárokra - ezek között errefelé a huszti mellett a taracközi (tereszvai) a legnagyobb - természetesen kivonulnak azok a férfiak, aki szabad idejükben szerszámnyeleket, egyszerűbb fából készült szerszámokat (pl. gereblye) készítenek. De kisebb teknők, favillák és különböző méretű fakanalak is bőven kaphatók itt. A használati eszközök között mindig akad egy-két szemrevaló ajándéktárgy is - pipa, díszes fadoboz, fokos, furulya stb. Vásárfiának nagyon megteszi, velük örömet szerezhetünk otthon maradt szeretteinknek. A megvásárolt tárgyak egyszersmind emlékeztetnek majd bennünket az itt töltött, remélhetőleg kellemes órákra.

Rákóczi emlékezete

Haladjunk most Huszttól észak felé a Nagyág völgyében. Alsóbisztránál, az 1956-ban épült vízerőműnél, ahol a Nagyág és a Talabor folyók a legközelebb folynak egymáshoz, húzódik a Bovcár-hegy (Vovcsárszkij Verch). Neve a Nagyságos Fejedelem emlékét őrzi. Bovcár ugyanis ruszinul azt jelenti: itt volt a cár. Rákóczit a ruszinok cárként tisztelték. A hegy túloldalán, a Talabor völgyében húzódik meg szerényen Égermező (Vilsányi). Égermező külső része egykoron egy kis tíz-tizenkét házból álló önálló település volt, a neve - Bovcár volt. Ez a ruszin falucska is Rákóczi iránti tiszteletből vette fel nevét. Itt találjuk azt a kristálytiszta vizű forrást, melyből II. Rákóczi Ferenc is ivott. A forrásnak a nép a Bovcár-forrás nevet adta. A millennium évében, 1896. október 18-án a forrás fölé kockakövekből emlékfalat építettek boltívvel, mely befedte a forrást. A fal közepébe egy vörös márványtáblát helyeztek el, arany betűs felirattal:

'Itt volt II. Rákóczi Ferenc fejedelem
1711. február hónap 18-án - 1896.'

Bár kissé kopottan, de az emlékhely még ma is látható.

Ha időnk engedi, a Husztot követő első ruszin faluban, Szeklencén (Szokirnica) megtekinthetjük a Szent Miklós tiszteletére épült görög katolikus templomot. A négyszáz éves templom ruszin mesterek kiemelkedő alkotása. Gyönyörű környezetben egy kisebb parkban találjuk. A következő falu Száldobos (Szteblivka), szintén ruszin-ukrán település. A néphagyomány úgy tartja, hogy itt kapott birtokot Mátyás király nagy erejű török verő vitéze, Kinizsi Pál, aki később Máramaros megye főispánja lett. Kinizsi felől hiába kérdezősködünk a helybéliektől: közel ötszáz év távlatába nem nyúlik vissza az emlékezet. Inkább egy ma is élő szép szokásra hívnánk fel a Száldoboson átutazók figyelmét: az ablakba tett piros színű virág, illetve szem magasságban az esőcsatornára kötött, vagy az ablakhoz rögzített piros bokréta tudatja azokkal, akiket illet, hogy a házban olyan leányzó él, aki lassan eladósorba kerül.

A Huszti-járás fatemplomai közül igen érdekes a husztsófalvi (dalnilove) és az ósándorfalvi (olekszandrivkai) fatemplom. Ez utóbbi templomban az épülettel egyidős falfestmények igencsak figyelemreméltóak. Bár kissé megkopottak, mégis gyönyörűek.