Beregszászi járás

A Beregszászi járás Kárpatalja dél-nyugati részén terül el. északon a Munkácsi járással, keleten az Ilosvai és Szőlősi járásokkal, nyugaton az Ungvári járással határos, déli és dél-nyugati részén húzódik Ukrajna határa Magyarországgal.

A járás területe - 802 négyzetkilométer.

Lakossága - a 2001. évi népszámlálás adatai szerint - 53,8 ezer fő (plusz Beregszász lakossága -27,2 ezer fő)

A járás nemzetíségi összetétele:

• magyarok - 41,2 ezer , 76,1 % (Beregszász: 12,8 ezer, 48,1 %)
• ukránok - 10,2 ezer, 10, 8 % (Beregszász: 10,3 ezer, 38,9 %)
• oroszok - 0,4 ezer, 0,7 % (Beregszász: 1,5 ezer, 5,4 %
• ciganyok - 2,2 ezer, 4, 1 % (Beregszász 1,7 ezer, 6,4 %)

A nagy magyar Alföld kalászokat ringató északkeleti peremén, zúgó tölgyerdők, aranyat izzadó trachithegyek és a síkságra érve megjuhászodó folyók karéjozta sík vidéken terül el a Beregszászi járás. Egy valóságos Tündérkert, kis darabja annak, amelyet annak idején ősanyánk, Emese megálmodott.

Vidékünk nagy polihisztora, Lehoczky Tivadar így ír e tájról: "Igen kies és termékeny vidék, melyet északnyugatról lánghullámú bort termelő és timkőzetű trachythegyek környeznek, míg a délnyugati lapály láthatára a messzeség egében elvész".

A Beregszászi járás viszonylag fiatal politikai alakulat: 1946-ben jött létre az egykori Bereg vármegye tiszaháti és mezőkaszonyi járásainak területén. Közigazgatási központja Beregszász (2001. május 17-tól megyei jogú város). Területe 0,7 ezer négyzetkilométer (Beregszász megyei jogú város területével együtt). Lakossága 53,8 ezer fő (a 2001. évi népszámlálás adatai szerint). A járás területén 1 nagyközség és 43 község található, amelyeket 30 önkormányzat fog össze.

Járásunk földrajzi fekvését tekintve az alföldi régióhoz tartozik, tengerszint feletti magassága 115-130 méter között van. Itt a legenyhébb az éghajlat, + 9 - + 11 C évi középhőmérséklettel. éves viszonylatban 800 mm csapadék esik. A vidéket rétek, legelők, szántóföldek, gyümölcsösök és kies tölgyesek borítják. Ez utóbbiak az árpád-házi királyok vadászterülete, az egykori beregi rengeteg maradványai. Mivel kevés volt a megművelhető szántóföld, elődeink a XX. század elején lecsapolták a Szernye-mocsár területét.

A Beregszászi járás területén halad az országhatár-Lviv, valamint az Ungvár-Rahó műút, illetve az Ungvár-Aknaszlatina vasútvonal, amely összeköti vidékünket Kárpátalja más járásaival. Ez utóbbi közlekedési forma elsősorban a nagyközségi rangra emelkedett Bátyú esetében igen fontos, amely a települést a nemzetközi vasúti forgalom csomópontjává alakította át.

A Beregvidékre jellemzőek a népes települések, az egykori mezővárosok (Nagybereg, Mezőkaszony, Vári) és az egykori váruradalmakat kiszolgáló jobbágyfalvak utódai. Néhány település a XX. század első felében, a csehszlovák letelepítési politika következtében jött létre. A falvak többsége megőrizte egykori kataszteri felosztását.

A Beregszászi járásban elsősorban a feldolgozóipar és az élelmiszeripar fejlődött, a vidék messze földön híres lett a bútorgyártásról és a szőlészetről. Emellett nagy sikereket ért el a diagnosztikai és garázsberendezéseket gyártó kísérleti üzem, a finommechanikai üzem, a rádiógyár, a ruhagyár, a majolikaüzem, a konzervgyár. A téglagyártás is megtartotta vezető pozícióját. Beregszászban helyezték el a Kárpátaljai Geológiai Expedíció központját is. Az itt dolgozók számára egy egész lakótelepet alakítottak ki. A szőlészetben jelentős eredményeket ért el a Beregszászi Szovhozüzem, amelynek borai több országos és nemzetközi versenyen dobogós helyezéseket értek el. A városban a 70-es években 23 iparvállalat működött, amelyekben több mint 13 ezer munkást foglalkoztattak.

Beregszászi járás ma fejlődő régió. Jelentősebb ipari vállalatok főleg a járási székhelyen, Beregszászban (mára önálló közigazgatási egység) összpontosulnak. A járás iparát elsősorban a könnyű-, az élelmiszer- és a feldolgozóipar képviseli, ezek adják az össztermelés jelentős hányadát. Közöttük van a Novotex vegyesvállalat, a Quadro vállalat, a Hoch-Bereg vegyesvállalat, a Sportrekvizit vegyesvállalat, a Bon-Ton vállalat, amelyek országunk határain kívül is ismertté tették a beregvidéki emberek szorgalmát.

A vidékre inkább a mezőgazdaság jellemző. A társadalmi kezdeményezések között első helyen szerepel az egykori magas szintű szőlőkultúra hagyományainak visszaállítása. A szőlő az a gyümölcs, amelynek régi jó hírét köszönhette a vidék, amelynek az a sajátossága, hogy csak szorgos és kemény munka árán termelődik meg, válik kézzelfoghatóvá, ehetővé és ihatóvá.

A Beregszászi járás lakossága soknemzetiségű. A magyar lakosság van többségben, amely az ukrán nemzetiségű polgárokkal együtt a járás lakosságának oroszlánrészét adja. A Beregvidék komoly művelődési, oktatási potenciállal is rendelkezik. Itt működik a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, az Ungvári állami Informatikai, Közgazdasági és Jogtudományi Főiskola kihelyezett tagozata, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, de itt van a Kárpátaljai Református Egyház központja is. A közép-, kilencosztályos és elemi iskolák mellett a két gimnázium (egy polgári és egy református), valamint egy mezőgazdasági líceum is működik a járás területén.

Végezetül néhány tény, adat a Beregszászi járás gazdag történelméből:

•     IX - X. század - A vidék betelepítése a honfoglalást követően. A borsovai várispánság kialakulása I. István uralkodása idején.
•     1141 - II. Géza király szászokat telepít a vidékre
•     1222 - II. András király a beregi erdőben megköti a zsidók és muzulmánok jogait korlátozó egyezményt Jakab pápai követtel.
•     1241 - A mongol-tatár invázió elpusztítja Borsova megyét. Megindul a nemesi vármegye kialakulása a Beregi erdőispánságból.
•     1271 - Lampertszásza lesz Bereg vármegye központja.
•     XIV. század első fele - A vidék birtokosa idősebb Erzsébet királyné, Nagy Lajos király édesanyja.
•     1566 - A krími tatárok felégetik a vidéket.
•     1657 - A lengyel nemesi hadsereg Lubomirski György hetman vezetésével feldúlja a Rákóczi-birtokokat, elpusztítva a Tisza-menti településeket egészen Szatmárig.
•     1703 - Beregszász piacán Esze Tamás kibontja a Rákóczi-szabadságharc zászlaját.
•     1848 - A magyar forradalom és szabadságharc idején a megyében nemzeti gárda alakul.
•     1895 - A Beregszászi Gimnázium megnyitása.
•     1919 A csehszlovák hadsereg elfoglalja a várost.
•     1920 - A Trianoni békediktátum alapján Bereg megye nagy részét Kárpátalja néven Csehszlovákiához csatolják. A Csonka-Bereg Vásárosnamény központtal Magyarorországhoz kerül.
•     1938 - Az I. Bécsi döntés értelmében a vidék ismét Magyarország része.
•     1944 - A Vörös Hadsereg elfoglalja a várost.
•     A magyar nemzetiségű férfiakat "háromnapos munkára" viszik.
•     1945 - A várost Kárpátalja részeként a Ukrán SZSZK-hoz csatolják.
•     1991 - Országos referendum Ukrajna állami függetlenségének kérdésében.
•     2001 - Beregszász megyei jogú város kilép a Beregszászi járás kötelékéből

Jelenlegi Beregszászi járás (Beregvidék) mint közigazgatási egység 1946. január 22-én alakult meg Beregszász város központtal. 1953-ban járási státust kapott.

A Beregvidék Kárpátalja délnyugati részén terül el, északról a Munkácsi járással, keletről az Ilosvai és Nagyszőlősi járással, nyugatról az Ungvári járással határos, míg a járás déli és délnyugati határa egyben Ukrajna és a Magyar Köztársaság államhatára.

Beregszász a szovjet időkben évente megrendezésre kerülő Barátság-fesztiváloknak adott otthont. A függetlenség óta sikerült ezt a hagyományt újjáéleszteni, új tartalommal megtölteni. Legutóbb szeptember utolsó hetében Barátság határok nélkül elnevezéssel háromnapos rendezvénysorozatot tartottak a járásban.