Túra az ungvári szabadtéri néprajzi múzeumhoz (skanzen)
A múlt század elején a „kisvasutak királyságának” hívták Kárpátalját, mivel a vidéket annyira átszőtték a keskeny nyomtávú vasutak. Ma már hovatovább a „horgászok vidékének” nevezhetjük Kárpátalját, annyi itt a horgás... 
A nyár folyamán több falunap hírösszefoglalóját olvashattuk már. Így legkézenfekvőbb egy ilyen alkalomhoz hasonlítani azt az úgynevezett családi napot, melyet idén több református gyülekezet is megszervezett (pl. júliusban a derceni). Ahogy a megnevezés is mutatja, előbbi egy adott település hírnevét öregbíti, míg utóbbi a családok megerősítését célozza meg.
Csap a nevéhez kapcsoló-dó jelzőhöz - Nyugat kapuja - méltán ünnepelt az elmúlt vasárnap, amikor is harmadik alkalommal rendezték meg a 725 éves város napját, illetve első alkalommal került sor a Jószomszédsági Napra. Melyet a megye és a szomszédos Magyarország testvértelepülésének vezetői mellett megtisztelte jelenlétével a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulja és Ukrajna Nyíregyházi Konzulátusának vezetője is.
Bátyúban immáron hagyományosan minden év augusztusában megrendezik a falunapi ünnepséget, hogy egy felhőtlen, meglepetésekkel teli napot töltsenek együtt a lakosok. Ahol bemutatkozhatnak a gyerekek, megmutathatják, milyen eredményeket értek el, hogyan tudnak szerepelni.
Szeptember 1-től előreláthatólag egy teljes esztendőn át felújítás miatt torlódások lesznek a Záhony-Csap magyar-ukrán közúti határátkelőn.
A 15. Kárpátaljai Történelmi Jurtatáborba ellátogattak a magyarországi Iharos községből a Szent László Lovagrend tagjai. Vezetőjük - Horváth Győző, aki Árpád-házi Szent Lászlót választotta névadónak lovagrendje számára - elhatározta, hogy kalandozásaik során keresik a nemes gondolkodású embereket, s velük összefogva igyekeznek tenni a jó ügyekért, mint pl. a hagyományok ápolása és a magyarságérzet erősítése - határok nélkül. Vele beszélgettem.
A nagyszőlősi járási Salánkon szép hagyományai vannak a bognármesterségnek, s messzi földről is érkeznek megrendelők az ugocsai községbe, hogy különböző űrméretű hordókat készíttessenek el az itteni mesteremberekkel. Korábban pedig az immár hosszú évek óta nem üzemelő helybeli göngyöleggyárban is foglalkoztak hordókészítéssel, s mintegy száz bognár lakott a több mint háromezer lelket számláló községben, ám ma már csak tizenöten folytatják a tradíciót. Nem sok fiatal vág bele a hordókészítésbe, pedig amellett, hogy Salánk egyik "védjegyéről" van szó, tisztes bevételt is hoz a "konyhára".